Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - Goór Imre: Vadnyugati utazás (Kanadai jegyzetek)

kereskedelme sokrétűbb. Szekszárdi vörösbort is kaphatni itt az olasz, francia, izraeli, romániai, mexikói —nem sorolhatom végig—borok, ginek, aszúk, sörök, likőrök, pálinkák között; sí-, tenisz-, golf-, vitorlás-, horgász-felszerelések sorakoznak a sportáruházakban és a világ legtöbb államának pénzét elfogadják fizetőeszközként a napi árfolyamon; amiről pillanatok alatt értesülhet bármely kereskedő.

Kelownát elérve ünnepi felvonulókba botlunk. Most kezdődik a calgary-i Stampe- dehez hasonló ünnepségsorozat; csak, amíg ott a lovasbemutatók, versenyek, viadalok töltik meg a hét programját, addig itt a vízi parádé, úszó- és vitorlásversenyek, légibemutatók teszik a sorozat zömét. Híresek a környék vadrezervátumai; s aki nézőpontot kíván változtatni, azt várják a hidroplántaxik, melyek félóránként megfordulnak a tóvidék fölött, nem szárnyalják túl a környező hegyek koszorúját, ahol pedig pár hónap múlva a téli sportok veszik át felvonóikkal, hegyi szállóikkal az idegenforgalmak célpontjait.

„Arany gyümölcsök és kék egek tava” — hirdeti a prospektus az indiántotemektől gazdagon körülvett vidékről. A totemek s indiánrezervátumi kapuk pedig színesen felröppennek a fenyőerdők gyantaszagába, hajlott orrú, kifehérült, dülledt szemű, széles szájú figuráikkal, gubbasztó bölcs-isten-ember-madár-szörny alakjaikkal; belső rajzuk kemény, határozott, mint a pogány bizonyosság, a szerves művészet jelentéseket továbbító anyaga a dekorativitás mély gyökereivel . . .

Letarolt, kiégett hegyoldalak között érjük el Peachlandet, Summerlandet, az őszi- barackosok földjét, a nyár igazi földjét. Árnyékban 36 Celsiust mutat a hőmérő,amikor a tó déli részének központját, Pentictont megpillantjuk. A hegyek lábai a tóig nyúlnak. A víz figyelmes: körüljárja e lábak hajlatait, benyomul mélyedéseikbe, hogy átívelhessenek fölötte a könnyű hidak egy-két-háromágú szalagaikkal; visszavonul a piramis formájú képződmények láttán, zöld íveket rajzol az idegenek utai elé; csatornává szűkül, ha településeknek kell helyet adnia,s a vízirepülőgépek rajainak láttán öblöket formál kék-zöld felszínére; harsány kiegészítő színekkel, meg fehérekkel mázolt-fútt szitakötői a kolumbiai égnek, hadd szálljanak.

Lábamat magam is a vízbe lógatom: 24 fokos lehet, mert a gleccserpatakok vize hőforrásokéval elegyül; nekibátorodom, rég úsztam mézben, kristályban; szememet kinyitom, zöiden, barnán fürdik odalenn a mély. Valóban mélyre látni; talán húsz méterre is; pár vízisíző, motorcsónakos nem kavarhatja fel ezt a vizet; s ha felkavarná, zavaros akkor se lenne, mert egy-két milliméteres kvarcszemcsékből rakta azt a természet keverhetetlenre.

A motelekben meg lehet fázni, mert a kinti naptól 44 fokra melegedett föveny után a légkondicionált helyiségek könnyen lépre csalják a távoli vándort. Tehát inkább a strand forró partja, mint a nátha: így választunk. A hőség különben elég könnyen elviselhető, mert a levegő száraz, nem úgy, mint a nagy páratartalmú Csendes-óceáni partokon. Kanada minden tájáról sokan felkeresik ezt a vidéket; az árak itteni zsebhez szabottan nem magasak, a strandok és teniszpályák ingyenesek.

Sok a napsütés az Okanagantől délre és nyugatra is. Az utóbbi irányban folytatjuk utunkat, hol egymást érik az őszibarackosok, gyümölcsösök, dinnyeföldek: a kétoldalt magasló hegyekről jó termőtalajt vet mélybe az erózió, s mert az öntözés a mindenütt bőségben levő vizekből megoldható, ezért itt van Kanada gyümölcskertje, ahonnan az ország minden tájára gazdag szállítmány indul.

Kisebb szorosokon megyünk keresztül, amikor egyszerre még melegebb lesz, a kocsi ablakát teljesen ki kell nyitni, így is elviselhetetlen a hőség. A hegyoldalakon kétfelől a félméteres fenyők nem adhatnak hűst. Pár év előtti katasztrófáról beszélnek viszont a tarlott lejtőkön nyújtózó 30—40 méteres megszenedesett csonkok. Elmondják a

44