Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 5-6. szám - Ismeretlen költő erotikus versei a XIX. század elejéről - Közreadja Bognár András

Ifiui enyelgések Líviához

A! nyájas Lívia, Lelkem fele!

Örömmel van szívem, ha láthatlak, tele.

Jer, kincsem, jer! meilyed hadd illesse Kezem, ’s fejér nyakad ölelhesse.

Had élesszék fel harmatos csókjaid Régi kedvemnek haldokló napjait!

Úgy is, ha ifjúi nyílt korunk elrepül,

Bennünk a szerelem melege meg hül —

De tsak későn hívjuk a meg vetett

’S a vissza hozhatatlan szeretetet.

Későn, mivel előttünk arany része A fösvény idő miá el enyésze.

Most hát, Lívia Lelkem! most szeressünk, Míg éltünk hajnalából ki nem estünk.

Mit késel hát! nyugtató két karjaid

Közt ízeltesd velem mézes csókjaid!

Itt jöjj szememre, ó! édes álom,

Hol minden boldogságom fel találom.

Akkor halvány orczánk, ha tettzeni Kíván, rósákat kell rá festeni.

Vagy ha kettesben vénségünk meg csalijuk, Hajunk őszült szálait ki szaggassuk.

A közölt versek értelmező jegyzetei

I. DALL (p. 29—30.)

5. sor: raj: magzat (tájszó).

Flora: a tavasz és a virágok római istennője.

32. sor: paraplé: ernyő, esernyő, burok.

11. CSIPÖSS VERS (p. 47.)

1—2. sor: Ovidius és Corinna. Publius Ovidius Naso (i.e. 43 —i.sz. 18) római költőt szerelmi ügyei és a szeretkezésre vonatkozó költeményei (Amores, Ars amatoria) miatt száműzte Augustus a Fekete-tenger partjára, Tomi városába.

12. sor: bőrfirhang: bőr függöny, bőr lepel.

16. sor: Húshagyó kedd: a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda előtti nap. E nap éjjelén hagyták abba a farsangi mulatozást. A sor jelentése: ha nem mulatoztál, tobzódtál volna annyit életedben, most nem lennél ennyire fonnyadt.

III. ALSZIK FANNI (p. 47.)

8. sor: Aesopus ebe: utalás Aesopus állatmeséire. Az éhes eb — a szexuális vágy. IV.

IV. HEGEDŰ SZÓBA SZÉP MESÉT JELENTEK (p. 64—69.)

7. sor: öttsét — itt fiatalabb nő értelemben.

30—31. sor: Bibliai utalás: „...Sámson fogott háromszáz rókát; csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát tett minden két róka farka közé”. (Bírák Könyve 15,4). A sorok jelentése: nem tüzes már a szerelem, parazsát elvitték a rókák.

48-49. sor: KARL VON LINNÉ (1707-1745) a növény- és állatvilág rendszerének a megteremtője. A természettudományokat kedvelő Csokonai is többször hivatkozik rá.

61—63. sor: Az öregségre utaló szólások, közmondások.

68. sor: Haec succubuit studiis — „ez (a nő) aláfeküdt a tanulmányoknak” — ti. gyakorolta a szeretkezés tudományát.

69—70. sor: ötvenedik fűre ment — ötven éves.

83—84. sor: Utalás a bibliai József és Putifárné esetére. „Ekkor megragadta őt az asszony ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt.” (I. Móz. 39,12.)

85. sor: Thámar: bibliai szépség. E néven mindig csak nagyon szép nőket említ az írás. (I. Móz. 38. 6—30. meglehetősen pikáns történet); Sámuel II. Könyve 13,1—22. stb.)

125. sor: Aglaia (=tündöklő) — egy a khariszok, a báj és a szépség istennői közül.

128. sor: Paphus (Paphos) város Küprosz (Ciprus) délnyugati partján. Itt állt Aphroditének, a szerelem istennőjének a temploma. A sor jelentése: hadd legyek szerelmed birtokosa.

V. DALL (p. 73—75.)

1. sor: Venus heves, barna Fattya: Venus (=Aphrodité) a szerelem istennője. Fia, Cupido (= Hermes) nyilával gyul- lasztja szerelemre a férfit és a nőt. (Vö. a 21—22. sorral.) 23. sor: Ajalon völgye — bibliai utalás. Az izraeliták itt pihentek meg harcaik közben. (Józsue Könyve 10,12.)

32. sor: Itt a Húshagyó kedd eredetif értelemben — a mulatozás nagy napja.

VI. (ÁTOKVERS) (p. 113—121.)

A cím nélkül közölt vers konkrét személyekre és körülményekre utal. A megátkozott hölgy — úgy látszik — Gyenesné Szabó Mária. Az átkozó pedig a Maar-família valamelyik férfi tagja. Figyelemre méltó az utalás a kunszentmiklósi „sárga baj trupp”-ra (195—198. sor).

16. sor: gyilkos Kain: a bibliai Kain az első testvérgyilkos, a gonoszság — itt a nyelvvel-gyilkolás — szimbóluma.

33. sor: Éden: a bibliai gyönyörűség kertje (a „Paradicsomkert”).

59—60. sor: le omladozott kerítésű Jerikó — bibliai utalás. Az izraeliták kürtjeinek a hangjára Jerikó falai leomlottak. (Vö. Józsue Könyve 6. fejezet.)

70. sor: raj (Vö. az I. 5-höz írt jegyzettel).

89—90. sor: Atropos — egy a végzet három istennője közül. ő olvasta az élet könyvét, és határozta meg a halál óráját. Ollóval ábrázolják: ő vágja el az élet fonalát.

23