Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Ismeretlen költő erotikus versei a XIX. század elejéről - Közreadja Bognár András
Szakállas Farkas vagy az IZÉ, a’ mi ama halhatatlan Érdemű Poétát Ovidiust Hazájából ki marta Egy szálába a lanyházó Est homájba látta Názó járni egyszer Corinnát: Előtte a’ csend ünneple Araknétől szövött leple Fedte testét, a’ min át Megláthatta friss formába Názó — egész valójába A Tóbiás szakállát. Rá bámulván a csudára Emlékezett Hazájára, ’S fel tátotta az állát. Úgy el ásította magát, Hogy még a gatya madzagát Is el rúgta a hasa. ’S a’ tsuda tevő fegyvernek, Mellyel tsak Amazont vernek, Ki bujt meztelen vasa. Minthogy úgy is a’ Leányok Igen érzékeny Bálványok, Ez a piczi roppanás Corinnának jól be hatott, Bár nagyobbat nem szolhatott, Mint egy alma huppanás. Még a’ gatyát az inába Tartotta a Názó lába, Mikor oda tekintett: Meg rettenvén a fegyvertől, Mint Europa Jupitertől, Félve oda lépintett. Látván, hogy nem rossz ember ő, Benne a mágnesi erő Húzott a vashoz nagyon. Vág^Názónak Complimentet, — Ő pedig edjet köhintett, Nem mondta, hogy: hát haggyon! Soha sem láttam oly csudát, Mind ó, mind pedig új dudát Meg visgáltak szemessen. Nasza a’ nagy szégyenlésbe Az öttsét számkivetésbe Botsáttá Legényesen. A’ mint pedig meg van írva, Maga is osztán, de sírva, El ment szegény kinteien. A tilalmat meg rontotta, De az árkot nem ugrotta Jól által az esztelen. A’ mit a Caesartól látott, Azon az úton botsátott, — Nem tudta, hogy nem szabad Pedig törvény volt Romába, Hogy a Caesar kapujába Meg ne kössed a lovad. Dolgát ugyan el végezte, De magát ott felejtette A zöld selyem kanapén. Az is, a mit meg tehetett, Minden szentséget meg vetett, — Odébb adott a Papén. Azomba nyílik az ajtó, Ott be toppan egy szó hajtó — Ezt Caesarnak meg viszi. Édes volt száján a gustus, Mondja, hogy jön Augustusi Az feleli: eb hiszi. Már láttya, hogy a hír való — Az albakon uttzu — aló! Egyszerre ki ugratott! Jól is járt a szedte vette, — Mond a’ Czár, — hogy el vihette Hej, a sáfrány illatot. De tsak ugyan meg fizetett, Mert Romából ki űzetett Egy erős bulla által A Totóknak Országába. Sirva nézen hazájába A tengeren által. * De ma ezzel nem úgy élnek, Mert minden Fejér Személynek Mestersége van ahoz! Vagy titokba húll a próba, Vagy elvész — ám hébe-hóba —, A mit a világra hoz.
