Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 5-6. szám - Ismeretlen költő erotikus versei a XIX. század elejéről - Közreadja Bognár András

Midőn igy el végezte Kun Szent Miklóson a sárga Bajj trupp tisztit, ’s belétek un, Maga az élet spárga,

Vidd fel őket utoljára Mord Hóhér egy Golgotára,

’S köteles szolgája, Júdás Urnák mond: vég vajúdás.

így sántán, siketen ’s vakon Titeket fél Kreutzáron Vigyen egy redves csónakon Az öreg kompos, Charon. Gondot visel firol fira Majd itt, mint tulajdonira

Rátok sátán nép, s az ő bus Országába Erebus,

Hol is már a kormos jussal Barnitott fekete vár Mord ura, Rhadamantussal Benneteket készre vár.

Tüzesül a sok ezer, szám Nélkül való tüzes szerszám: Vár törvény székihez kinos Ügyének végett Minos.

De elég — nedvéből szemem, Már velejéből tsontom Ki ürült, most hát tetemem Közzül lelkemet ontom. Már rollatok kis fü szálok Senyvedt inamra fel állok:

Én leszek fej-fául im e Boldog hantok sir-tzime.

Önnön magából sírodra, Nemes Szabó Mária, Oszlopot emel számodra Itt egy hív Hazádfia;

Itt tisztelkedem só bálván Módra, mind addig strázsálván, Míg az idő nyelvessége El nem nyel innét. Vége.

Thais egy Pesti nevetlen Dáma

Miért adja el szerelmét Thais Pénzen ifjúságába?

Azért, hogy vehessen ő is Pénzen öreg korába.

A’ Modi

Ugyan el fajultak azok Az átkozott Kis Asszonyok. Annyi sok köztük a módi, Nem tudnád, mi a valódi.

Fel simitott hajok fürtye Úgy függ, mint a Lehel kürtye. Festékelik orczájokat, Azzal árullyák magokat.

A két karjok mezítelen,

Azért nem járnak a’ délén.

De nintsen is az ő buja Viganotskájoknak ujja.

Már mi nállunk nem is Dáma, Ha nintsen strikkolt nadrága,

Vagy ha nints kurta lajblija, Téli, nyári paraplija.

Már a Kis Asszony nem is kell, Ha görbe fíísíít nem visel,

Vagy ha nints el fedve ritka Fátyollal a méllyé titka.

Jól tudja már Kassa, Buda, Milyen a tengeri tsuda.

A mi tegnap lábra kapott, Ma már nem láttya a napot.

Strimflibe jár a Kis Asszony, Kitsinbe, hogy nem tsupasszon. A lábain a’ nyoltzadik Világ tsudája — két ladik.