Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Ismeretlen költő erotikus versei a XIX. század elejéről - Közreadja Bognár András
így zörgők hát rád summáson, Te, élet vesztő bögöly: Ha sajnáltad, hogy más lásson Napfényt, te meg ne dögöly. Éld át az imént viradott Sok nappal ellős századot — Atropos el ne vagdaljon Téged a vas gusajon. Élj te — de a mint kerested, Kortsos ringyó, úgy élj a Földön, hogy ’e legyen tested ’S lelked Getsemánéja. Hadják ott Jóbot a varak, Fáraót a sok bogarak: Sáskák, tetvek ’s más mindenek Mind te rád tsődiiljenek. Kígyók, békák, pondrók másszák Keresztül kasul bőröd, Hernyók, darások turkásszák ’S rágják le minden szőröd. Czuppogjanak rajtad csókok Helyett a kullantsok ’s pókok, Csömtsögjenek minden vatzok Tagodba a kukatzok. Botsássa a Lösz szabadon A bőriböl ki fosztott Lázárt és a te hátadon Tartson a’ szabad kosztot. Múljon a gazdag égető Szomja, ’s gyújtson tégedet ő, A sok szúnyog legyen ered Meg nyitó mord saktered. Lepjenek meg a dög, tájog, Köröm méreg, keserű Nyilallás, frantz, guga, hájog, Árpa, kelés, fene rüh, Kolika, köszvény, te folyva Neki ereszkedő golyva. Pokolvar, görts, magos iántzok Forma pirók orbántzok. Dobzódj rajta mirigy, sömör, Keh, guta, — e szajhát ha Ti meg unnyátok, jer csömör, Hurut, süly, kórság, nátha! Legeld fejének még haja Szálát is torkos nyavalya. Te fog fájás foga redve Közt bujkálj vitézkedve. Tivornyázzon lakodalom Formán tested tagjain Minden félelmes fájdalom, Te irgalmatlan Kain! — Te rajtad: bár mennyiszer ont Vért, át ne úszd az Acheront. Élve halj minél senyvettebb Érzéssel, te veszett ebi Meg kell a’ méreg kötsögöt Innod a fenekével — Hajtsd, akár mint nyöszörög öt Érzésid költésivel — Szokj rá, mert pokolba visel Lelked ennél több kínt is el. így tanul, kinek szilajul Nevelt szive elfajul. így inség-raj kovájogva Bujkáljon rajtad ki ’s be, Mint a’ tűz lángja pattogva Jár a fenyő tövisbe. A boldogság esmérvén, ki Légy, távol pisszegessen ki — Ha mi kedv a’ reménytől jön, Az is vissza hökköljön. Sok idők után végtére Topott tested a mikor Le konyítja Kampeczére, kampos C-re Az a vas prütsöki kar, Mikor már a kórság szároz Bőrödön hijáb’ kopároz, Mikor véred maga Lissza Mind egy tsöppig ki issza, Majd ha minden mészárlani Ki hegyezett kutya fogat A vénség foga hajdani Pofádból ki tsorbogat, Majd ha sibbadt tagod egész Gyepjén a’ kín mindent meg ész, ’S majd ha a gyávaság retez Álló ketretzébe tesz, Akkor még eggy uj kín tsorda Legel rád Egyiptomból — Már e vig pilulát horda Szádba, ott örül ’s tombol, Mig tsak lelkedet tanyája Alól ki nem suprikálja, Melly már akkor benned gyenge Susogással le renge. Te is, ördög unokája, Te, a Belzebub fajnak Bele súgó furugjája, Légy ágyas minden bajnak. Polusid ereszgessék át Az Ínség habzó tajtékát, Ne légyen kín vágta ’s rúgta Testednek soha nyugta. A halál messze ránduljon, Igen messze tolled el, Hogy vad lelkedhez ne nyúljon, Rá bár mint törekedel, Veszni vágyó ásitásad Sikerét tsak akkor lássad, Mikor rajtad a kín tracta Poszitáját el lakta.
