Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Ismeretlen költő erotikus versei a XIX. század elejéről - Közreadja Bognár András
Most is két vállaim felett Kanyarítja a képzelet Azt az egy pár kövér kezet, Melly sokszor át övedezett. Jó szépem, Magyar Aglája, Szerelmeimnek summája, Lépj velem még egy alkura, Had legyek Paphusod Ura. Lelkemnek tsak a te drága Kebled az arany világa: Itt halok meg, gyöngy Thámárom, A fel támadást itt várom. Dali Venus heves, barna Fattya Nyilát reám pattogtattya, Tellyes erővel feszített Kéz íve halált készített. Tűrni kell szívembe mártott Vasát, tész akármi kárt ott. De jaj, ha vak tüze ártot — Lanul ütött velem pártot. Ó kábaság Magazinnya, Fejem, szívem pokol kinnya: Mérgesítő kardot adnak, Nem szabad indulni hadnak. Mi dolog! — a’ Természetnek Uttyán hát ily gátot vetnek!? Javunkból a kik kivánni Akarnak! nem kell meg szánni. Rajta, vitéz Legényke, mit Katonáz az értelem itt, El okoskodja, azt nyered Benne, e kemény mestered. Mire vannak nyilaid óh, Bádjadást szerző Cupido!? jobb pihenni az Ajalon Völgyébe, mint fél oldalon. N incs veled, okosság, közöm, Csak a szomjazást öntözöm. Hát nem telik-é akkor a Jóval a virtusok sora!? Ti kapuk, emelkedjetek, Hadd menjek be közibetek! Szárnyatok Elöm had szedje, Most lehet Hús hagyó kedje. Jer hát szabadon te velem, A kit gyötör a szerelem, Tégy virtust, míg át nem hágod Ki derült nyers Ifjúságod. Vezetlek egy Leánykára, A ki ígérkezett mára: Meg lehet amaigamázni, Csak a résre kell vigyázni. Szemre való derült képe Tegnap magam is meg tépe. S ekkor ízlém tán úgy bele, A mit takar a pendelye. Vánkosa két varancsának, Dupla hajlatú farának: És szerezének oly ágyat, A millyre maga is vágyatt. Czombja között hátra nyílik Fél takaros arasznyi lik, S ezt puha setét bársonya Kondorodott prémmel vonnya. Ugorj bele ’s vedd mértékét, Járd körös körül környékét. Szabadságodnak nints pányva Határozattyául hányva. Az Electrophorum szikra Szedővel verekedj likra. Von ez a kíváncsi, hasadt Hús, mint a mágnes a vasat. 18
