Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Ismeretlen költő erotikus versei a XIX. század elejéről - Közreadja Bognár András
Ne frizúrozd fel hát saját Erre nyalka rajod költsön Gyermekednek szagos haját. Az én istenkém kebele Hadd díszesebbüljön vele. Gyönyörűségeket töltsön, Rósás homájt vessen rája Piros mantsétod hártyája. Gyöngyös rojtod közt ékesen Egy lassú szellő repdessen, Ha azt méllyé köpezibe, A tejes völgybe teszi be. Csípős vers Oda vagy Corinna, szemednek szikrázó Párásától már nem hevülhet fel Názó. Ahol másszor álló csillagid játéki Arany villámokat lobogva lövék ki, Ott most pókhálós lyuk van, ezen undok lik Fenekén egy fakó fényű mécs haldoklik. Holt tüzed üszöge kék füstyével fain Sújtásokat fest le szemeid kapuin. El fonnyadtál, kivált homlokod inneplő Haván látszik a sok mocskos szeplő. Lángoló orczádnak nyílt rósája hatvan Esztendőt képező bőrfirhang alatt van. Le kopott képedről a csiga vér cseppet Ki festett gyönyörű piros bársony leppel. Csúf vagy, de nem volnál ily csúf maskara, ha Egy Húshagyó kedded lett volna valaha. Alszik Fanni Alszik Fanni —■ ah isteni Nectarral szentelt csecseit Csak egy lágy gyolcs fedi, ni! Fel takarjam ügyé? Csitt! Láttam minden tetemeit, Ugyan láttam — ejnye be Ráfekhetnél e kincsre itt, Aesopus éhes ebe. Hegedű szóba szép mesét jelentek Leselkedjetek utánnom, Tégedet, aggot országút, Motskolódjatok, nem bánom. De azért bizony szeretek, Eb a’ ki gondol veletek. Téged, fonnyadt tök virágút Én kedveljelek? nem, biz én! El ülnék az örvény vizén. Azért fecseg rám e locska Lotyó szájának a mocska, Hogy az öttsét ölelem meg, Mert nem ötét, mikor remeg. Halandók vagyunk mindnyájon, De azért én az ó hajón ’S tört korcsoján a halálok Kriptájába nem csúszkálok. 16
