Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 5-6. szám - Vajda Mária: „Azér’ élünk, hogy szeressünk!” (Őszinte vallomások a régi paraszti szerelmi életről)

meg legyen rajta mit fogni. Mer ez úgy van, hogy nem az szíp, ami sz/'p, ki mit szeret az a szíp. Van is errú'l egy példabeszíd. A cigánynak adtak egy almát, hogy annak adja, aki a legszebb. Erre ű a fiának adta, oszt azt mondta: — nekem az a szíp, mer ez az enyím. Az nem élig, hogy az asszony szíp, azzal még nem mennek semmire, mer nem eszik a szípsíget kanállal.”

„A legínynél azt nézték a jányok, hogy jó dógos legyen, meg ne legyen kocsmás. Külsőre az vót a fontos, hogy derík, jó kiállású legyen, de hát beleszeretett az ember másmilyenbe is.”

„Azír nem válogatott annyira az ember, mint juhász a pergőbe, mer arra is gondolni kellett, hogy nehogy hoppon maradjunk. Mer bizony vót olyan, hogy a nagy válogatásba máj akadt a kanálba. Ugye nem fogadta el a húst, osztán meg kellett elégedni a májjal, ha nem akart vénjány, vagy öreglegíny maradni.”

„Ha bírbe adta a farát, szógálni kell!”

„Hát mán mi úgy mondjuk, hogy ha firhe ment egy nőcselíd, bírbe adta a farát, annak mán állni kellett, amit az ember akart neki, ha mán azt akarta, hogy a bíkessíg meglegyen köztük. Ha bírbe adta a farát, neki szógálni kell.”

„Az én feleségem 9 évvel fiatalabb, mint én, de ez mindig úgy ment nálunk, mintha fordítva lett vóna. Mintha ű lett vóna annyival öregebb, mint én. Minálunk ha az asszonyra lett vóna bízva, tán még ma is szűz vónék felőle. Úgy ahogy mondom. Az nem kezdett vóna. Szemérmetes is vót, de a víre is inkább lanyhább vót, mint az enyém, ez biztos. Neki most is mindegy vóna, van vagy nincsen. Könnyen van vele. De mit törődtem én vele. Megtapogattam, a szoknyáját meg felhajtottam, egybül megleltem rajta a vakrühöt, osztán elótottam. Nem tőtöttük mink avval az időt, hogy simogassuk, vagy beszílgessünk vele. Simogattam addig, amíg kanolni nem lehetett. Az isten rimánkodott mán neki, mikor a felesígem vót, hát nem rimánkodtam mán akkor. Azír jött firhe, mer mán neki is izentek alulrul. Miután mán bírbe adta a farát, akkor mán neki kötelessége vót. Mit törődtem én vele, hogy ű akarja vagy nem. Mer tudja én élig nagyvírű ember vótam. Mikor összekerültünk akkor íccakánkint kétszer-háromszor is meghúztam az asszonynak a színáját. De később is megvót legalább minden második nap vagy minden harmadik nap. Hát tudja attul is függ, hogy hogy dogozik az ember, meg milyen kedve van az embernek. Mert például ha bort ittam sokat, akkor mindig nagyon nagy kedvem vót. Akkor mindig nagyon kavarta a víremet, ha bort ittam. Hát mostanában osztán jó ha egy héten rákerül a sor. Ha nem vónék ilyen nyavalya, menne az még most is máskíppen. De mán a motor se bírja mindig.”

„Tudja kedves, ha az nincs meg, a férfi akarata, akkor még az ajtófélfa sincs a helyén. A férfinak az akaratát be kell tőteni, amék olyan, hogy nem enged. Például az én uram nagyon pedáns vót abbul a részbül, ha én azt mondtam, hogy most nem, akkor nem. Meg, hogy a gyermekágyamban az engem nem bántott vóna. De vótak olyan valakik, hogy nem várt még a két hetet se, mán akkor csinálta. De hát ez nálunk nem törtínt meg. Tudja én nagyon szerettem összebúni az urammal, mer nagyon jó a. Ami jó a nem vót rossz, ami jól esik a meg nem fáj. Csak én tudja, azír mindig féltem tűié, mer filtern, hogy kettő fekszik, három kel, hát hogy megint besikeredik egy gyerek. Mer én egissíges vótam. A jó fődbe, még ha a szélire is esik a búza, ott is kikel. Vagy a szekérúton, hányszor láttam mán az asszonyi életemben, mikor megokosodtam, hogy a szekérúton is kikőtt a búza. Hát én meg jó fogamzásképpes vótam. Ténylegesen, én még ha gatya mellé feküdtem, akkor is egy gyerek. Bizony én mán filtern. Az én uram komagyűjtője, elmondhatom, ténylegesen gyűjtögette a keresztkomákat, mer ügyi csi10