Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - MŰHELY - Kovács Vilmos: Uráli népek és a honfoglaló konglomerátum

tatnak a steppei művészeti hagyományokkal és főként a magyarral, mint a — területileg elvárható — kaukázusi formakinccsel.”

Természetszerű, hogy a perzsa műveltségű kavar-alánok magukkal hozták a magasfokú szászánida kultúra egyes társadalmi intézményeit, mindenekelőtt pedig saját alán hagyományaikat. Nyilvánvaló pl., hogy Kurszán kende nemzetségének, a Kartal- Korszán nemnek Kartai előneve az alán kart „kard” és az al „alán” szavakból alakult ősi név „alán kard” jelentéssel (vő. a Nagy Sándor kori szkíta király fivérének Kart- -as- „ász kard” nevével; az összetételre I. még- Kurd-al-Wargon „alán kovács-isten”.)

Elterjedt vélemények szerint Kurszán kende népének neve kék kend (keyckend), ami nem más, mint az irodalomban torzult alakja a kaukázusi alánok IX. századi királya kekandadzs „nemzetségfő” címének (a ke- előtag az óiráni kavay- „vezér”, kavi — magyar Keve — közép- és újiráni kay, kei folytatójának alakpárja, a -kandadzs utótag a kan- „hány; gödröt ás” — magyar hány — etimon kata, kát, kad „gödör ház; nemzetségi település; város” — magyar ház — származékának, ill. e származék kand, kend „ua.; nemzetség” — magyar had — párjának alán kandak, őszét kandag változata, szóvégi őszét-g— arab -dzs-vel). Vagyis a helyes keikend, kékend népnév jelentése „uralkodó nemzetség; vezérnemzetség”, jelezve a kavaroknak a törzsszövetségben vitt szerepét (változatát I. pl. az iráni Kokanda, tkp. „főváros” helynévben, a kand, kend — kent származékokat pedig a Szamarkand, Taskent nevekben).

A vizsgált kand, kend „nemzetség; nemzetségi település” származéka az alán kandak, perzsa kände „nemzetségfő”, amely azonos kende, kend méltóságunkkal és a belőle alakult vezérnevekkel. Az arab íróknál a magyarok szakrális királyi méltósága K.n.d.k (Kandak), K.ndeh (Kende), amely pontosan megegyezik az idézett alán és perzsa szavakkal, de Kandak volt a neve annak a hunokhoz csatlakozott alán nemzetségnek is, amelyből Jordanes gót történetíró származik, sőt, az avaroknak is volt egy Kandich nevű követe (a kende méltóságot összevetik ugyan a kazár K.n.d.r. khagan címmel, ennek előtagja azonban a perzsa kändär „város” szó).

Az arab íróknál az ügyintéző király, a tényleges magyar uralkodó címe dzs.l, Dzs.l.h. Konsztantinosznál is a yulas (olvasata gila vagy gyila) a fejedelem után következő főbírói méltóság. Anonymusnál a név Gyla, Gyyla „Tuhutum vezér unokája” (ezt vő. a történelmi Rusztem eposzi Tehemten „nagytestű” nevével). Krónikáinkban ugyanez a harmadik magyar vezér és Erdélyben uralkodó unokájának a neve. A méltóság és személynevesült párjának alapalakja gila (ennek g- hangjából az arabban dzs- lett), ez pedig a köziráni gar- „kiabál; panaszkodik; vádaskodik” ige óperzsa grd- „panasz; vád” középperzsa gil folytatójának, ill. grda — gila „panaszló; vádló” származékának a pontos mása „vádbíró” jelentéssel (semmi köze a török yula „fáklya” szóból feltett méltósághoz).

Konsztantinosznál a magyarok harmadik, szintén bírói főméltósága a karcha. Ezt ismeretlen eredetűnek tartják, összevetik ugyan Tuhutum vezér fiának Horka nevével és a Harka, Harcha nevekkel, de a hangtani eltérést nem tudják megmagyarázni. Tudnunk kell azonban, hogy az idegen nevek -k- hangját a bizánciban ch-val is jelölik, ez pedig a karcha — Horka alakok szóbelseji eh — k hangváltozatait megmagyarázza. Ami a szókezdő k-, h- hangokat illeti, ezek változását nem a magyarban, hanem az iráni hangtani szabályokban kell keresnünk, ugyanis: avesztai, szkíta-szarmata chvar-, őszét chwär-, chär- „megsebez; bántalmaz; megbüntet; elveszejt”, innen összetételben az ud „lélek” szóval az őszét ud-chwär, ud-char és ud-kor (I) „lélek- veszejtő”, úgyszintén a chwärgä, korgä (alán chvarka) „bántalmazó; büntető” származék, amelyből levezethető a „büntető (bíró)” méltóság Karcha — Horka alakpárja.

66