Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - MŰHELY - Kovács Vilmos: Uráli népek és a honfoglaló konglomerátum

tették a fennhatóságuk alá tartozó vagy nekik adózó népeket, ugyanakkor e nemtelen lovas alánokat meg is különböztették a kaukázusi alánoktól, akikkel szövetségben voltak. Igen valószínű, hogy ez az egész konglomerátumra ráruházott név kavar forrásból került Konsztantinoszhoz, s kifejeződött benne a kaukázusi alán eredetű kavaroknak a konglomerátumban betöltött vezető szerepe és az a törekvése, hogy megkülönböztessék magukat a fekete, nemtelen alánoktól.

E régi népnevünk emlékét őrizte meg Anonymus és krónikáink tudósítása. A Névtelennél Hülek egyik fiának, Álmos unokatestvérének a neve Szovard, ugyanez krónikáinkban egyrészt Attila seregvezérének, másrészt a Lél vezértől származó nemzetségnek a neve. Jellemző, hogy Szovard egyik hagyománycsoportunkban sem tartozik a honfoglaló vezérek közé, sőt, Anonymus szerint Görögországban telepedett le kalandozó népségével-katonaságával, s mert népe halála után sem tért vissza hazájába, a görögök Soba-mogerá-nak, azaz ostoba magyarnak nevezték volna el. A valóságban a bizánci források „vardariota türk” néven nevezik ezt a Vardar vidékére költözött néprészt, ugyanakkor nevének Sóba- előtagjában nem egy X. századi magyar vezér Csaba neve rejlik, amint azt feltételezik, hanem az óiráni hsává közép- és újiráni saba folytatója, amelynek jelentése ugyanúgy „fekete”, mint a Szovard személynév Szov- előtagjának, s ezúttal a görögöknek való meghódolást, alávetettséget fejezi ki.

A konglomerátum ász-alán—besenyő csoportja azonban nemcsak törzsnevekből lett vezérneveiben őrizte meg hvarezmi őshazájának emlékét, hanem társadalmi szervezetében is. Egyik ilyen intézmény a kadar országbírói méltóság (oklevelekben Cadar cadario curialis comes), amely krónikáinkban — akárcsak gyula és horka méltóságaink — személynévként jelentkezik, mégpedig az országbírói tisztséget viselő Turda-nem- beli Kadar nevében. Hogy ez nem személynévből költött méltóság, amint azt krónikáink szertelen kritikusai állítják, arra számos bizonyítékunk van. Előszöris: a gót cadarion tisztség csakis a hunból kerülhetett a gótba, mint ahogyan ennek kadir változatát a katonáskodó hvarezmi jövevények honosították meg Kazáriában. Kétségtelen, hogy a kadar-kadir eredeti alakja kardar volt, s a magyarságnál hvarezmi-káliz eredetű, amiről egyrészt Kardarkaluz „káliz kardar” nemzetségnevünk győz meg bennünket, másrészt az a tény, hogy a párthus eredetű Mihr Narsze szászánida főúr harmadik fiának, a hadsereg fővezérének és bírájának a neve is Kardar volt, s a méltóságból lett személynév jelentése „a kara-kar: a népség-katonaság ura” (vö. kara, kar „népség-katonaság”, dar „tart, visel”). Ugyanakkor a Kadar országbírót származtató nemzetség Turda-Torda neve sem földrajzi névből költött krónikás hamisítás, hanem a szaka eredetű hunok, ill. fehér hun heftalita-hétalánok régi túra-, túr „gyors, zabolátlan, engedetlen” nevének alán -da névképzővel alkotott származéka, ami ismét csak Hvarezm vidékére visz el bennünket (vö. alán Alonta „Alán”, a Terek folyó régi alán neve; Aida „Alán”, régi alán női név; a szaka-hun túra, túr népnevet a Turáni Alföld ma is viseli, ez pedig ősi szaka-hun szállásterület, a történelmi Hvarezm).

Egy másik hvarezmi eredetű főméltóságunk a nádor „palatínus; királyi helytartó; az ország főkapitánya; a kunok főkapitánya és bírája”. Feltételes és kirívóan tökéletlen szláv származtatásával szemben ez a főméltóságunk azonos azzal a nahvadar, nahadar „királyi helytartó;tartományúr” méltósággal, amit a párthusok honosítottak meg, majd aszászánidák ápoltak északkeleti tartományaikban (a párthus és szászánida terjeszkedéssel Örményországban is meghonosodott naharar alakban.)

Egy harmadik hvarezmi eredetű méltóságunk az ispán „a királyi vármegye főnöke; a várhoz tartozó csapatok parancsnoka”. Feltételesen ezt is a tisztázatlan etimológiájú szláv zsupán méltóságból származtatják ugyan, ennek ellenére bizonyos, hogy a méltóság is-, régi ys-, es- előtagja azonos az óiráni, avesztai vis, vaesa „nagycsaládokból álló, magát egy közös őstől származtató patriarchális nemzetség; nemzetségi település;

62