Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (8. rész: Zárójelentés)

zése közben csak részben támaszkodom a saját „kútfőmre”. Segítségül hívom a védőket is. A bormelléki atyafiak védelmét vállaló székesfehérvári s budapesti ügyvédek többségükben nagyon jói felkészültek voltak, komolyan vették s mindvégig lelkiismeretesen látták el feladatukat. A jó, a nagyon jó és brilliáns védőbeszédek azon túl, hogy esztétikai örömet okoztak, a borügy olyan ellentmondásait tárták fel, amelyek egy más rendező elvet körvonalaznak, mint amelyen a vád alapul, s amelyet — mint az ítéletből egyértelműen kiderült — a büntetőtanács némi korrekcióval elfogadott. A rendező elveket pro és kontra a borügyön keresztül kapcsoljuk a vádlottak legnagyobb csoportjához: a „csalás” bűntettén kívül mással nem vádolt szőlőtermelőkhöz.

Eddigi okfejtéseimből, eszmefuttatásaimból megismerhette az olvasó a vádhatóság és a bíráskodás koncepcióját, ami Bodrogi István 650 oldalas szakértői véleményével egyetemben a bortörvény rideg értelmezésén alapult. Ennek a legtöbb termelőt érintő eleme (és legtöbbet vitatott) vonatkozása a cukrozás; aki cukrozott, hamisított; a hamisítással jogtalan haszonhoz jutott; cselekményével a csalás bűntettét követte el. Bodrogi István (borról lévén szó) a valóságosan megtermett cukorfok átszámításán felüli maligánfokot tekintette jogtalan haszonnak. Pl.: a 13,5 cukorfokos szőlő 8 ma- ligánfokos bornak felel meg. Amennyivel magasabb fokon értékesítette borát a termelő, annyival magasabb a mennyiségre kivetített jogtalanul elért haszon. Must esetében avalóságosan megtermett,ésazértékesített tétel cukorfokbeli különbségével fejezte ki a jogtalan hasznot. „Az átszámítás azonban így is a vádlottak javára történt, mert a cukor feloldásából származó mennyiségi többletet nem vettem figyelembe.”

Bármelyikünk látta volna el e monstre perben az ügyészi, bírói és szakértői teendőket, bizonyos, hogy a bortörvényt kellett volna bibliájának tekintenie mindhárom pozícióból. A termelők — akár beismerték a cukrozást, akár nem —, e bibliához kapcsolódó büntetőjogi paragrafusok szellemében ítéltettek el szabadságvesztésre (börtönre), amin ugyan sokat enyhít, hogy nem végrehajtandó, hanem felfüggesztett. Ez azonban önmagában is jelez a kívülálló számára valamiféle bizonytalanságot. Még a tárgyalás megkezdése előtt vitatkoztam dr. Rácz Ferenc ügyésszel, a cukor és a must keveredésének általánosan elterjedt kisüzemi gyakorlatáról. Aggályosnak tartottam a „csalás” minősítést. Következetlenséget véltem felismerni abban, hogy az egyik termelőt elítélik, a másikat meg nem; ugyanakkor elgondolni is szörnyűnek tartottam volna a jogi következetességet: Azt ti., hogy az árubor minden termelőjét bíróság elé állítsa a vádhatóság képviselője. A vád logikája szerint csak Bács-Kiskunban több mint félszáz ezer termelő követi el a csalás bűntettét! „Valahol el kell kezdeni” — mondta a vádhatóság képviselője. Ebben egyetértettem vele, de utánagondolva az eszmecserének, meggyőződésem, hogy a borügyek rendezését elkezdeni csak akkor érdemes, ha a folytatásra és a véghezvitelre is van terv, eltökéltség. Minthogy azonban koncepció nincs, sőt annak a készültéről sem tudunk, nemcsak az elítélt termelők jogérzékét sérti az ítélet, hanem azon állampolgárokét is, akik nem foglalkoznak szőlőtermeléssel. Nem én találtam ki, én csak ismétlem: mindenkit meg kell büntetni, aki a törvények ellen vét. De értsünk egyet abban, hogy nem jó az olyan törvény, amely az állampolgárok tömegeit törvényszegésre készteti.

Dr. Schéda Éva védőbeszédében új bortörvény készültét jelezte. Ha az — úgymond — a cukrozást megengedi, ha ezért fél év múlva senkit sem fognak büntetni, jogérzéket sértő, hogy most (a fehérvári perben) emberek tucatjai bűnhődnek. (Ezt a jó érvelést közömbösíti, hogy — információink szerint — az új törvénytervezet sem sorolja a cukrot a felhasználható anyagok közé.)

A termelők védekezésében, de a perbeszédekben úgy is felbukkan a cukrozás, mint szükséges borászati eljárás; az alacsony cukorfokú mustok borként nem tartósíthatok. „Javítani kellett (a mustot), mert ha nem tesszük bele a cukrot, megpimpósodik a bor.”

24