Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 4. szám - Tornai József: Versek (A tegnap fái, Lótüdő-állapotban, Rettenetes országom)
TORNAI JÓZSEF A TEGNAP FÁI Megrázkódnak a tegnap fái váratlan, hosszú suhogással. Hajlonganak a láthatatlan szélben, sárga levelük az idő árkaira hull. Gallyaikkal beleütődnek a kis csillagokba és sötétedő üregekbe. Sok rikácsolással egy madár jelt ad a némaság folyóágainak. Nyikorogva dörzsölődnek egymáshoz a tegnap fái, bőrödre éjszaka csörömpöl, mint a jég. LÓTÜDÖ-ÁLLAPOTBAN Lótüdő-állapotban élek, de mért vagyok én lótüdő-állapotban, mikor az enyém talán nem is lótüdő-állapot? Mert a lótüdő-állapot az, ha az ember nem írja meg a verseit, elugrik előle a kép, amit máskor könnyedén el tudott kapni, s nagyjából még az is hozzátartozik, hogy csak álmában fekszik le azokkal a politikai szerelmekkel és nőkkel, kikbe évek óta hol belekótyagosodik, hol nem, mivel a bőre is tudja, hogy rosszul járna velük, hát ilyen a lótüdő-állapot vagy hangulat, lélegzetet se tudok venni, meg se merek állni magam előtt, nehogy egymásra ijedjünk: én meg én valahol a hasam táján, amerre minden kozmikus átváltozás, teremtődés forr, ahol legmélyebb járataimon több méter vastag betonréteg hever, csak azt kell kivirrasztani, míg egy fényes hajnalra elmászik onnan a szomszéd telekre,
