Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - Tornai József: Versek (A tegnap fái, Lótüdő-állapotban, Rettenetes országom)

addig az ember éli a maga szép lótüdő-életét,

jön-megy, hallgat, egészséges, mint a lótüdő,

mert a betonréteget is hiába találom ki,

az sincs, lótüdőm sincs,

ellenben nyár van, hat méter hosszan

süttetem lótüdő-személyiségemet az erkélyen

világ fölött, betonréteg alatt,

nyilvánvaló lótüdő-állapotban,

de hát lehet, hogy ez még

nem is igazi lótüdő-állapot.

RETTENETES ORSZÁGOM

Rettenetes országom! Ki érti meg, hogy te minden holdtöltekor letépett ajtókkal, kirabolva tűröd a szeleket, rablókat és zivatarokat? Vakolat- és vizelet-szagú ország, beszakított födelű, utált és megsajnált ország. Senki sem ért meg téged, senki sem akarja, hogy újra beüvegezzék minden ablakodat és ajtódon ne ömöljön ki más, csak a nagyszoba virágainak illata?

Most már mindenki elvitte, amit akart, itthagyta, amit akart. Hadd lapátoljam le az idők szemétdombját testedről: a törmeléket, cserepet, eldobott katona-rongyokat. Fertőtleníteni, harangozni kell erre, annyi csalás, betegség, öngyilkosság volt itt.

Rettenetes országom! Ki érti meg az óceánok arannyal festett villáiban a te vér-peremes reggeleidet és estéidet, mikor úgy vonyítasz ránk, mint az elfajzott, kiherélt kutyák?

Dunaharaszti, 1945. február

20