Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - Hideg Antal: Nagy László halott (vers)

HIDEG ANTAL

NAGY LÁSZLÓ HALOTT

Mint betöretlen csikó fut az árva országban egy fekete mén. Szőrén a fehér fátyol bizonyság: száját az angyal zabolázta, s akit a szivárvány havasától hozott,

— magasodva maga is havassá — a halálban mindannyiónknál ártatlanabb. Fut a bakacsin-mén, végigfut ingünk alatt, s kérdi: van-e legény, ki megülne engem?

Most: tor van. Ne kérdezősködjön senki, múlassa az idilli időt — micimackóra konyakoznak zsokék, hajtők, bukmékerek: az ügető napja marad a szerda, szombat, a galoppé pedig a vasárnap.

Most: áll a vásár. Télvégi árleszállítás kiált Ady Endrékért, alvadt-vér-színű Kossuthokért; harminc százalékkal olcsóbb a bugyi, a melltartó, a Magyar nyelv életrajza féláron kapható. László mester — még — nincsen a listán.

Bár halott az ünnep, az ünnepi hadovák ideje is eljön. Majd mocskos magyarázatokban megállapíttatik: a lét katedrálisában káromkodva sem lehet megváltó, akit szíven lőhet egy kufár hónap.

Engem január nem ijeszt, tudom: az alvadhatatlan vér is megalvad földdé.

De hazámként gyönyörű feketénk homlokáról a csillagot láttam lehullani! Bár fut, vágtat, veri a port a szemembe: én — már azt hiszem — őérte sírok.

1978. január 30.

4