Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - SZEMLE - Székelyhídi Ágoston: Jócsik Lajos: Egy ország a csillagon

retet mellett olykor — mint Ady magyarság-ver­seiben — ott található a fájdalmas önbírálat, ke­serű ostorozás is (Csendélet). S e parányi kis or­szág építői, a Kőmíves Kelemenek, saját életük­kel, feleségük áldozat-vérével építik Déva-várát (Mindenség Déva-vára). S bár az ember, a csillagok árvája, mint Utassy írja, őst keres, s mint József Attila az Őssejtig ős múltat kutatja (Szemfedő föld), mégsem csak komor e versek alaphangja. A megszenvedett múlt mégis a Cantata profana tiszta forróságáig vezeti el. (Akár a szarvasok.) (Szépirodalmi, 1977.) SZEKÉR ENDRE JÓCSIK LAJOS: EGY ORSZÁG A CSILLAGON Ha történetesen nem Magyarország felfede­zése címmel indították volna útra társadalom­rajzaink újabb sorozatát, ha ez a könyv nem ilyen nagy igényű szavakat hordozott volna az élén, akkor is fölfedező műnek tarthatnánk és nevez­hetnénk. így viszont, már beillesztve a tárgy és a megközelítés változatainak gazdagodó rend­jébe, sajátosságait is határozottabban körvonalaz­hatjuk. Maradjunk a fölfedezés dolgainál. Éppen a sorozat egymással mérhető darabjai tették mind világosabbá, hogy a társadalmi fölfedezés nem a jelenségek puszta újdonságának megszima- tolásán múlik. Sokkal inkább annak a látószögnek megválasztásán, ahonnan az oldalak, arányok, összefüggések ábrázoltainak. Csak így tapintható ki, hogy az új jelenség honnan eredt, merre törekedik, miképpen hat, vagyis miben és meny­nyire új. Fordítsunk azonban így vagy úgy az el­járáson, az indíték és a cél mégis a jelenséghez fűződik. Megpillantásához, megfigyeléséhez, ma­gyarázásához, értelmezéséhez. Ebben áll a tár­sadalmi fölfedezés egyik útja, módja. Keresztel­jük el jobb híján tárgyi megközelítésnek. Már csak avégett is, hogy a másik ágat nyomatékosab­ban különíthessük el. Ezt azután esetleg szem­léleti megközelítésnek jellemezhetjük. Többek között, bár a sorban elsőül Jócsik Lajos monog­ráfiája alapján. Mert Jócsik bölcsen és merészen a társadalmi szemléletet magát tette meg célpontnak. Tapasz­talván és tanúsítván, hogy korszakunk társadalmi szemlélete milyen messze kullog a társadalmi gyakorlat mögött, sőt olykor milyen meghök­kentően képtelennek bizonyul féken tartani ezt a gyakorlatot. Méghozzá azon a téren, ahol az el­lentétes alternatívák között nem kisebb a tét, mint az emberiség, végül a szerves világ fenn­maradása vagy pusztulása. Indokolt volt-e eddig feszíteni, fokozni a veszélyt? Majd meg éppen a közgondolkozást ostromolni, serkenteni, be­folyásolni, bírálni és meggyőzni a jóra fordítás érdekében? Nos, Jócsik ezt nem eleve elfogadott tényként kezelte, hanem bizonyítandó tételként. Úgy, hogy a társadalmi újratermelés objektív folyamatának két lehetséges — szintén objek­tív — irányára és módjára utalva, kijelölte a választás helyét és szerepét, következményével és így felelősségével egyetemben. Jócsik ábrá­zolásában a társadalmi újratermelés már elérte azt a fokot, hogy kiterjedt az egész bioszférára. Két kérdés merült föl itt. Először: hogy az újra­termelés belső törvényei összeegyeztethetők-e a bioszféra törvényeivel. Másodszor: hogy ha az összeegyeztetés lehetséges, mitől függ a végre­hajtása. Megnyugvásunkra újólag nyomon követ­hetjük, hogy a technoszféra és a bioszféra fejlő­désének objektív mozgásai nem zárják ki egy­mást szükségszerűen, illetve, ami ebben szükség- szerűnek látszott, többnyire a rossz társadalmi gyakorlatból következett. Tehát megváltoztat­ható, kiküszöbölhető. Jócsik mozzanatról mozza­natra föltárta, hogy a megváltoztatás, a kiküszö­bölés objektív föltételeit rendre magában fog­lalja a társadalmi gyakorlat; vagyis az összeegyez­tetés lehetősége adott. Megvalósítása a társadalmi döntéstől függ. Könnyű belátni tehát, hogy ezt milyen számottevő mértékben indítja és vezérli, indíthatja és vezérelheti az általános szemlélet. Marx kifejezésével: „a közösségi ellenőrzés” legfőbb forrása. Csakhogy éppen ezen a ponton válnak el az utak. Jócsik hangsúlyozta is ezt. Élesen elkülöní­tette a gazdaság, a tudomány, a technika együttes irányításának és működésének szocialista, illetve kapitalista módját. „A szocializmus földtörté­neti jelentősége, hogy amit a kapitalizmus eszközszerűsített, mereven művivé formált, azt visszahelyezze a természeti törvények alapjára.” Lehetséges, hogy a végső történelmi megoldásban csak ennyi tényező, csak ilyen ellen­tét, csak ez az időrendi váltás kapna szerepet? Mindenesetre most bonyolultabbnak, összefonó- dottabbnak és veszélyesebbnek látszik a helyzet főleg Európában és Észak-Amerikában. Jócsik nem építette be kellő mélységre gondolatmenetébe az érdekviszonyok körét és mozgását: emiatt az a nagyvonalú kép, amit a Földről, ,, az anyag körforgásának csillagáról” rajzolt, az újra­termelés társadalmi gyakorlatának szempontjából itt-ott inkább elnagyoltnak mutatkozott. Ez hiány, de nem hiba. Nem érintette ugyanis a mű lényegét, a valóságszemlélet új elemeinek, oldalainak hiteles leírását és meggyőző rendszere­zését. Új elemek, új oldalak? Igen, de már az összefüggések, az általánosítások szintjén. Jócsik számolt azzal, hogy az alapismeretek és alaphely­zetek belekötődtek a közgondolkozásba és az át­lagos tapasztalatba. Itt azonban mintha meg is re­kedtek volna ismeretként és futó tapasztalatként. Nem váltak egy-egy társadalom, az emberi tör­ténelem, a „Földtörténet” megközelítésértek és megítélésének tudatos mércéivé. Összegezve: ,,A hosszú távú következményekre nem idegződött még rá az ember”. Holott .a 92

Next

/
Thumbnails
Contents