Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - MŰHELY - Kiss Dénes: Játék és törvény (Ősi szavaink keleti üzenetei)
alá kerülő emberrel: mindegy, hogy származása szerint sötét, sárga vagy fehér bőrű; szervei vonatkozásában azonos. A sötét bőr alatt is piros szív lüktet! A szellemi terhelés mértéktelensége is az érték rovására megy, s értéktelenség lesz belőle. Ezért befejezésül csak két rövid játékos pajzánkodást suvasztok még ide. Az egyik: gyakorító ragunk, a -gat, -get. De a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy valami folyamatot gátolgatunk a használatával! S íme, akadgat egy „másik” szó, a GÁT. Ez lehet földből, kőből, fából, vagyis valami tárgy, dolog. De folyamatos cselekedetté válik így: gát-ol. S ezt a folyamatot úgy szakítgathatjuk meg, úgy gát-ol-gat-hat-juk, ha újra alkalmazzuk a ,,gát”-at: GáT-ol-GaT! (Izgalmas, hogy a GÁT tükre TÁG, mintha teljesen az ellenkezőjét jelentené?! Gátlástalanul lehet tágítani valami nyílást, de gátat? . . .) Tehát a -gat, -get gátolgat, szakítgat — szaggat —, véletlen, hogy finn nyelvben — amelyben csak idegen szavak kezdődnek ,,g”-vel, tehát a zöngétlen hangpárt, a „k”-t kell keresnünk! — a KAT-keama jelentése: törés, szakadás, KATkos = (meg)törés, szakadás, megszakítás, KATkaista = tör, letör, széttör, vág, elszakít, szétszakít, szeg, KATkoa = tördel, szaggat, vagdal, szakít stb., idézhetnénk még néhányat. De nézzük a manysi nyelvet, ahol a korábban ,,ch”-val jelölt hangzóról ezt írja Kálmán Béla: „ . . . mint a német eh az acht szóban”, és íme: chot-chusmati = elszakad, chot-jakti = elvág stb. Nem lehetünk jobban bizonytalanok — tál, inkább tyal; a manysiban bizonyára, talán —, mint amennyire talán bizonyosak, hogy mindezek nem vé-let-len-ek! Aki fázik —fát keres, írtuk az elején.Aki szomjas, azaszájával—finn:suu — inna. De játsszunk ezzel is kicsit: i-szem-ju-ho-zom — szom-jas, szom-i-as vagyok, i-szom-ja-zom-i-a-zom, s ha sok a víz — vési — iszom, úszik vagy vedelek, vedel. A finn vési biztokos esete: veden — a manysi nyelvben: uji = úszik, ujji = elsüllyed, (s)üllyed, finnül: uida = úszik, úszómedence = uimaallas (vagyis alsó meder — mélység — fölött úszik), iszik = juoda, szom-jú-ság = jano. Aki csúszik-mászik, mászkál, mezőn az közel van a földhöz — finnül maa —, aki kúszik, a kezét használja leginkább —finn: käsi, manysi: kát — s ha küzd, és kézzel elérhető közelben van az ellenfél, akkor a kezével kezdi, s ha a köz nő köztük — az ellenfél nincs közel, mert elment, elmenekült, akkor kezét suhánggal meghosszabbítja, és úgy sújt, suvaszt, suhint rá . . . Reméljük, e dolgozat nem egészen suttyó-hajtás, s hatása sem lesz lesújtó. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE PINTÉR LAJOS RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 89
