Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - MŰHELY - Kiss Dénes: Játék és törvény (Ősi szavaink keleti üzenetei)

közösségben lehet családot alapítani, meggyökerezni. Bár más szavakkal, de őrzi ezt az összefüggést a finn nyelv is. A finn kanssa szó jelentése = -val, -vei. Nem véletlen tehát, hogy a kanssaeläminen jelentése = együttélés. így aligha véletlen, hogy a finn kansa — ezúttal egy ,,s”-sel — jelentése = nép, nemzet (törzs). S a kansanelämä jelentése = népéleti A hasonló példák tucatjait sorolhatnám.

Következzék azonban az elsőként tárgyalt Sesztalov-vers. A címe: érghang má- kemn . . . (Dalos —énekes — hazámba)

érgheng mákemn, mójteng mákemn ós-ta, ós-ta jochtumákem. wojkan chálykwet ramghantéghit, ujriszakwet lujghantéghit. chotta challew mowaláli, mányszi érigh sujumláli . . . at tolighpas, at charighlas, mányszi érigh ós sujumlas! mirum sime-ke rátchati, érghe sujtungkw’ akw-toch páti!

Izgalmas dolog sorra venni a szavakat: érgheng = énekes, dalos, mákemn = hazámba, földemre, (má = föld, hely, finnül: maa = föld, haza, ország, vidék, de például ami földközeli vagy alacsony, a finnben tartalmazza a maa vagy a ma- szót, szórészt. íme: maa-ala = földterület, maaeläin = szárazföldi állat, maaemo = földanya, anyaföld — az emo-ból eszünkbe juthat a magyar emse, emlő stb. szó! — maailma = világ, de ebből a szóösszetételből az ilma jelentése = levegő, vagyis magyarán föld —levegő; világ? (lég?) a maisema = táj(ék), vidék, mansikka = (földi) eper, magyarul: sza-MÓ-ca, manala = alvilág, halottak hona, maantie = országút, matka = út, utazás, matkata = utazik, vándorol, de például a föld alatt élő vakondok finnül: maamyyrä, mateleva = csúszás-mászás, s íme: a MÁ-szik, MEder, MEző stb., ,,m” mássalhangzói jelen vannak a magyar szavakban is! Ezeket a példákat is hosszan sorolhatnám, de térjünk vissza a vershez.)

A manysi nyelvben a szóvégi ,,m”, akár a magyarban, az egyes szám első személy birtokos ragja — enyé—M—. (Kérdezem: a manysi szóvégi „n” összefügghet afinnben alkalmazott, hova kérdésre válaszként utaló, ugyancsak szóvégi „n” -nel? Hová gondolsz? — kérdi a magyar. Azt is jelenti: mire? S a válasz: arra gondolok, de az is lehet: azon töprengek. A tűnődőnek, töprengőnek mondjuk: miben sántikálsz? Érdekes lenle megvizsgálni az az-on-ban szavunk kialakulását! Ami pedig az „arra gondolok” választ illeti, finnül vidékre (utazni) maalle, talán a ,,-ra”, „-re” lágyul „l”-lé? Mi is kétféleképpen mondjuk: Budapestre, de már: Győrbe.

Sokkal kisebb kitérőkkel folytatjuk a mányszi — manysi — szavak sorát. A mójteng jelentése boldog, ós-ta = ismét, ós - és, is, ta - az, im. (És íme? És még? Esmég?) Újra érdekes szó következik jochtumákem = jövés(em), jutás(om) földemre, hazámba. Szilasi Móricz szótára szerint jiw = jön, jochti = megjő, eljut valahová stb. Finnül jouuta = jut, eljut, került stb., de a joutaa = ráér(ni), ideje van, szabad. Ugyanakkor a jäte = maradék, hulladék, a jättää = hagy, meghagy, otthagy, s ajätepuu = hulladékfa, a jättö = hagyás, átadás, maradvány stb. Nézzük a magyar közelítéseket: jut, eljut, jutalom, juttat, jutányos, s talán a juss is ide tartozik, hiszen annak jut, akinek juttatják, örökségül, vagy jutalmul. így talán megkérdőjelezhető a „jotta”, „jottányit” sem enged szó eredete? Mert hova jutna, ha jussából jottányit is engedne?! Talán sej84