Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - MŰHELY - Páskándl Géza: A nemzeti kérdés metafizikája
tályharctól való elvonás fő eszközévé vált, egyfajta elterelő hadmozdulattá. A „kultúrfölény”, a kozmopolitaság, nemzeti nihilizmus, a fajelmélet stb. mind-mind ugyanannak a burzsoá célnak más és más előzményt!, erősségű és taktikai vetületét fejezik ki. Ezek tulajdonképpen helyzetre, időre, országokra, specifikumokra „felírt receptek” is. Természetes, hogy egy képmutató államerkölcsű, konszolidálódott hatalom a burkolt asszimiláció híve, míg a legnyíltabb agresszió és terror állama a leplezetlen erőszakot a nemzetiségi kérdésben is alkalmazza. A burzsoá nacionalizmus, sovinizmus, fajelmélet, kozmopolitizmus, nemzeti nihilizmus megalkotta tehát a nemzeti kérdésben is a modern machiavellizmus rendszerét. E burzsoá programban ilyen elképzelések szerepeltek: „legelőbb kereszténnyé kell tenni a bennszülötteket. . .” Világos, miért. Ez első lépés afelé, hogy egy nemzet, nemzetiség (persze a gyarmatokon a törzsi primitív formákról van szó) lassan elfelejtse nyelvét, kultúráját, hagyományait, hogy azután „tökéletes”, „eszményi” rabszolgaságba dönthessék őket. Ez a rabszolga azért „tökéletes:”, mert általam — úr által — ellenőrzött és ellenőrizhető nyelve, lelkiismerete, vallása, kultúrája, szokásai vannak. Tulajdonképpen minden szabadnak hagyott specifikuma azt jelentené, hogy számomra épp abban ellenőrizhetelen. Mi a feladatom? Megszüntetni őt mint sajátos egészt, hogy az én sajátos egészemben, engem kiszolgáló rész- szé tegyem. Bármilyen paradoxálisan hangzó: egy néger és holland között kisebb a különbség, vagyis egyenlőbbek, mint egy holland és egy hollanddá „tett” néger között. Mert ez utóbbi esetben már a kultúráját is elvesztette, ami valaha esélyt egyenlített ki — éppen speciális voltával. íme, az imperialista gyarmatosítók tervének legtávolabb vivő mozzanatai. A féltékeny, a feleségét saját birtokának tudni akaró férj nem azért kívánja megismerni a felesége barátnőjét, mert különösebben kíváncsi rá, hanem hogy ellenőrizze: kivel barátkozik az az asszony, aki az ő birtoka, milyen erkölcsöt sugall neki a barátnő, és így tovább. A burzsoázia sem főként esztétikai érdeklődésből ismerkedik a „bennszülöttek” kultúrájával (leszámítva a magányos, humanista akciókat), hanem azokat a fellazítható pontokat keresi, ahol a saját eszmevilágát beszivárogtathatja. Továbbá: a saját biztonsága érdekében akarja ismerni ennek az „egzotikus” kultúrának a jelrendszerét, hogy semmiféle „rejtelmes” üzenet ne közvetítődhessék ennek a kultúrának a nyelvén — ellene, gyarmatosító ellen. Ez az a megismerés, amelyet „rendőri megismerésnek” is nevezhetnénk: azért kell megismernünk, hogy ellenőrizhessük, büntethessük, semmi több. A „rendőri gnoszeológiával” felfegyverzett imperializmusnak sohasem áll érdekében, hogy a gyarmatosított sajátos kultúráját fejlessze, és sajátosnak meghagyja. Ezért kellenek neki a kultúra, a politika janicsárjai, akik a legmegbízhatóbb tolmácsok, jel-fejtők, mert igazi nemzetiségüket elfeledték, vagy feledni akarják. Miért mondtuk el ezeket a többé-kevésbé jól ismert általánosságokat? Hogy még jobban kitessék a marxizmus-leninizmus világtörténelmi előnye a nemzeti kérdés modusainak kidolgozásában, elméletében és gyakorlatában. Most, hogy a már emlegetett világtörténelmi helyzet előttünk áll: új népek, nemzetek, önálló államok születnek világszerte — nagy, közös feladatunknak látszik a marxizmus-leninizmus már megszerzett előnyét gyarapítani. Hiszen az imperializmus nagy kedvvel tüntetné úgy fel, hogy a marxizmus, a szocializmus, a kommunizmus — úgy általában és eleve — „nemzet-ellenes” (nem pedig burzsoá nemzet-ellenes). Vagyis: apellál ezzel a fiatal születő nemzetek ébredező nemzeti öntudatára, mintegy „óva intve” őket attól, hogy államiságukban, társadalmukban a szocialista utat válasszák. Érvelésükben komoly helyet foglalhat el az általuk zavaróan és zavarosan értelmezett, „nemzetek elhalása”, „megszűnése” gondolat. Lenin „Az állam és 73
