Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - MŰHELY - Páskándl Géza: A nemzeti kérdés metafizikája

a szocialista forradalom nem követheti el a francia polgári forradalom vétkeit, következetlenségeit. 1921. márciusában és májusában: „A szovjet-hatalom — mondja —- a világ egyetlen országa, ahol sikerült számos nemzet és nép békés együttélését és testvéri együttműködését megoldani, ez azért volt lehetséges, mert itt nincsenek sem uralkodók, sem alávetettek, sem anyaország, sem gyarmatok, sem imperializmus, sem nemzeti elnyomás.” A kölcsönösséget, a bizalmat és az önkéntességet hangsúlyozza. Élesen kritizálja azokat, akik egy „uralkodó nemzet” légkörében nőttek fel, és ezt a viselkedési formát az újabb időben is érvényesíteni akarják. 1921-ben azt emeli ki: meg kell szüntetni „annak a gyanúnak minden alapját, hogy az egyik nemzet dolgozóinak hódító törekvései vannak más nemzet dolgozóival szemben.” Határozottan újra szembeszáll az osztrák Springerrel és Bauerral, akik „az önrendelkezési jogot Európa elnyomott nemzeteinek kulturális autonómiára való jogává változtatták át”, de azt akarják, hogy „a politikai (és gazdasági) hatalom maradjon teljesen az uralkodó nemzet kezében”, tehát hatalmi „előjogokat” akarnak az utóbbiaknak. Visszaveri a vádat, hogy „kommunisták mesterségesen tenyésztik a belorusz nemzetiséget”. Ez nemjgaz, mert a belorusz nép kultúráját csak a nép anyanyelvén lehet fellendíteni.” „Öt évvel ezelőtt Ukrajnáról, az ukrán nemzetről is ilyen hangok hallatszottak”, hogy „az ukrán nemzetet a németek találták ki. Holott világos, hogy az ukrán nemzet létezik és kultúrájának fejlesztése kötelessége a kommunistáknak. A történelemmel nem szabad szembefordulni. Világos, hogy bár Ukrajna városaiban még a mai napig is orosz elemek vannak többségben, idővel ezek a városok elkerülhetetlenül el fognak ukrá- nosodni. Mintegy 40 évvel ezelőtt Riga német város volt, mivel azonban a városokat a falvakból jövő lakosság növeli, a falu pedig a nemzetiség megőrzője, Riga ma tisztán lett város. Mintegy 50 évvel ezelőtt valamennyi magyar város német jellegű volt, most már elmagyarosodtak.” Sztálinnak ezek a sorai rávilágítanak arra is: a faluból a városba áramlásnak ilyen szempontból is mennyi ágas-bogas problémája van. Ha például egy afrikai országban a gyarmatosító urak a maguk kis városába „falusiakat” nem engednek be, ezzel védekeznek. Ha viszont egy amerikai néger negyedbe fokozatosan fehéreket (többségieket) költöztetnek vidékről — ezzel a kisebbségi kompaktságot akarják fellazítani (akár éke- léses, intarziás, akár szorító-gyűrű megoldással).

Sztálin a nemzetiségi kérdésben abban az időben viszonylag következetes leninistának mutatkozik. Nem véletlen, hogy egy abháziai földműves (H. Barbusse idézi), így nyilatkozik róla: „Ha egy elefánt játszó gyermekeket lát a mezőn és meg akarván óvni őket a vihartól, rájuk telepszik, noha megóvta őket a vihartól, súlyával agyonnyomta. Nos, minket maroknyi abháziakat, valóban a szovjet elefánt óv meg vihartól, azért, mert Sztálin tartja a lábait.”

Konklúziójában egészen túlzó, de naiv-művészien érzékletes és nagyon bölcs tanítómese. Arra mutat rá: hogyan jöhetett létre a szovjet köztársaság éppen azért, mert születésekor a nemzetiségi kérdésre lenini szellemben válaszoltak. Mint ahogy ingatag lenne minden olyan szövetség, amelyben a nemzetek, nemzetiségek kérdéseire nem válaszolnának marxista-leninista módon.

Gondoljuk csak meg: időben azután lép a porondra Európában a fasiszta ideológia, miután a nemzetiségi kérdés marxista-leninista politikája a Szovjetunióban már megindult. A világtörténelem két legellentétesebb irányú, de egyidejű folyamatának lehetünk tanúi.

Mindeközben szerte a világban a burzsoázia a maga demagóg és manipulativ eszközeit használja. A kizsákmányolás számára a nemzeti gyűlölködés szítása is az osz72