Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Szemes Piroska: A népi prevenciótól a családtervezésig
a kislány. Egyébként pontosan született, szilvesztertől szeptemberig, éppen kilenc hónapra. Mivel mindketten a faluban laktak, s bár máshovajártak dolgozni,afalu törvényeinek kellett engedelmeskedniük. A két szülő között semmiféle vita nem volt, mindketten tudták, hogy a fiataloknak házasságot kel! kötniük. Más lehetett volna a helyzet, ha nem falubéli a lány, ha kétség férhet ahhoz, hogy a terhesség az illető apajelölttől van. Ilyenkor aztán felsorakoznak mindazok a nézetek és eszközök, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a férfinek ne kelljen vállalnia az apaságot. Mert ekkor már ritkán van szó házasságról. A házasságok nem az égben köttetnek E kitérő után említsünk meg még egy fontos tényezőt, amely az általánossá lett egykét gyerekes létszámra korlátozza a családokat. Ahogy városon, falun is emelkedik a válások száma, még a vallásos emberek sem gondolják komolyan, hogy a házasságok az égben köttetnek. Közismert, hogy falun még mindig kevesebben válnak el, mint városban. Hogy ebben milyen mértékben játszanak közre a konvenciók, azt nehezen lehetne felderíteni. Kétségtelen viszont, hogy egy falusi házaspár válását — ezt mint riporter is gyakran van alkalmam megfigyelni — jobban megnehezíti a közös vagyon, mint a városiét. A közösen felépített, vagy örökölt és többnyire közösen átalakított házat sokkal nehezebb elcserélni, vagy megosztani, mint egy városi lakást. Az anyagi bázis erősebben fékezi a válási szándékot. Ennek ellenére a gyerekükkel elváltán élő nők példája hatással van a házasságban élő asszonyokra, és a legtöbben, amikor az utódok létszámát eldöntik, a lehetséges egyedül maradással is számolnak. Három-négy gyerekkel már bajosan talál olyan kereseti lehetőséget egy falusi asszony, amely mellett ne kellene súlyos gondokat viselnie, s ne őrlődne az otthon és a munkahely terhei alatt. Sok gyereknél nemcsak a férfi keresetkiesése miatt csökken az életszínvonal, hanem amiatt a munka miatt is, amit otthon nem végez el, s az asszonynak sem futja idejéből, erejéből. Ha a közös tulajdonú házat megosztják úgy, hogy az anya marad benne a gyerekkel, akkor a férj részét a volt feleségnek kell fizetnie. Nemritkán úgy, hogy ezzel hosszú évekre súlyos anyagi terhet visel, esetleg többet, mint amennyit a tartásdíj kitesz. Ma még nem lehet lemérni, hogy az újabb abortusz-korlátozás milyen hatással lesz a falusi népesség gyarapodására. Némi javulás ugyanvan.de még mindig kisebb mint a városokban. Az utóbbi tíz évben a születések arányszáma falun 3,9 százalékkal, Budapesten 6,7 százalékkal, a vidéki városokban pedig 7,1 százalékkal nőtt meg (1000 lakosra számítva.) A század első évtizedeiben a mezőgazdaságban élő nők termékenysége általában 30—40 százalékkal meghaladta az egyéb foglalkozásúakat. Ez a különbség a két világháború között fokozódott, annak ellenére, hogy egyes vidékeken már határozott jelei voltak a születéskorlátozásnak, sőt csaknem másfélszáz községet egykésként tartottak számon. A második világháború után gyorsan szűkültek a különbségek, megszűntek, majd visszájára fordultak. 1959-ben a mezőgazdaságban élő nők termékenységi aránya már 20 százalékkal, 1962—63-ban 37 százalékkal volt alacsonyabb a nem mezőgazdasági foglalkozásúaké- nál. 1901-ben a mezőgazdaságban élő nők szülési arányszáma 1000 propagatív korban levő nőre számítva még 172 volt, 1972—73-ban már csak 47. A nem mezőgazdaságban fizikai munkát végző nőknél ez az arány 64, a szellemi foglalkozásúaknál 36, az összes nőknél pedig 53. 68
