Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (7. rész: Még mindig a szeszszindikátusról)
geinek reagálásából Bodrogi István egyértelmű következtetést von le: „Ezekben az években (1973—74) csak az foglalkozott szőlőfeldolgozással és borkészítéssel, aki a termését vízzel nyújtotta.” E kategorikus véleményt Dóró Ernő visszaigazolja: „A mustot lehetett javítani cukorral, vagy vizet lehetett önteni hozzá.” A képzettebb szőlőtermelők előkotorják a szakirodalom őket igazoló passzusait, s mondják fel azokat, mint a kínaiak Mao Ce-tung-ot. Péteri: „A sárfehér nem ritkán katasztrális holdanként 100 q termést ad. . . Könnyű homokban bőven trágyázva 1954—63 közötti idők átlagában 17,2 cukorfokot ért el. A legalacsonyabb 15,2-es, a legmagasabb pedig 20 cukorfok volt. ..” A Horváth Sándor—Szegedi Sándor könyvéből vett idézet azonban a kísérleti telep optimálisan pátyolgatott szőlőjére vonatkozik, de nem passzol a bormelléki mostoha évekre: itt 18—73 q között volt a mennyiség, a minőség pedig 16 cukorfoknál nem ment feljebb, a Tabdi Szőlőskert Tsz-ben pedig 11-es volt az 1974-es évjáratú sárfehér. A sikkasztott sűrítménnyel és cukorral is dolgozó Szávai László a szakaszos szüreteléssel rukkol ki. „Mi megkezdjük szeptember elején a szüretet, és október végén hagyjuk abba. Mi a szemeket is felszedjük a tőke alól, amelyik elkezd rohadni, azt kiválogatjuk. .Ezzel szemben köztudott, hogy Bormelléken nem divat a szakaszos szüretelés; azért az egy-két cukorfokért, amit az őszi napsütés adna a szőlőnek, kockázatos volna várakozni. Októbernek nem a végén, hanem a közepén is csak ott szüretelnek, ahol kevés a segítő kéz: leginkább a szövetkezeti, szakszövetkezeti közös szőlőben. Dóró Ernő 1974-ben a szüret kezdetén arról tájékoztatja a járási hivatalt, hogy „a mustok nagyon gyengék, 11—12 cukorfokosak, viszont a nagymérvű rothadás miatt a szőlőt szedni kell.” Vannak termelők, akiknek a megtermett és leadott mennyiség címszó alá tartozó vallomása így áll össze: sűrű sor, sok tőke, = nagy termés. Aki viszont korszerűsítette közben a szőlőjét, az a széles sortávú, kevesebb tőkeszámú ültetvény magasabb hozamára esküszik. Beszélnek a szőlő biológiai állapotáról, termőerejének komponenseiről, metszéstechnikákról, állagról; a szőlőbe ültetett gyümölcsfáknak a termésre gyakorolt hatásáról. Természetesen mindenki aszerint nyilatkozik pozitív vagy negatív értelemben, hogy neki milyen az ültetvénye. . . A „megteremhetett”, „nem teremhetett meg” vitája újult erővel lángol fel azután, hogy dr. Baranyi szőlészszakértő is beterjesztette véleményét. Ő úgynevezett mintateres becslést végzett. Ennek az a lényege, hogy bizonyos nagyságú, négyzet alakú területen megszámolta a tőkéket, s ezt kivetítette az egész területre. Vizsgálódásának másik módja a termésmennyiség kiszámítása a fajtára jellemző fürtsúly és fürtszám alapján. Megjegyezte, hogy a mintateres becslésnél is, a fürtsúly és -szám esetében is +15 százalékos eltérés lehetséges. Ekkor lendült a védelem offenzívába, természetesen a termelőkkel együtt. DÓRÓ ERNŐ: „A szakértő úr igazságosan megfelezte a termést.” (Felét fogadta el valóságosnak.) Péteri Imre: ,, A szakértő úr következetesen azt vizsgálta, hogyan nem teremhetett meg, ami megtermett.” ÜGYÉSZ: Én is ott voltam, s kértem Baranyi szakértőt, hogy a szőlő másik végét is nézzék meg. ÜGYVÉD: De kérem! A vádhatóság képviselője nem tehet tanúvallomást egy büntetőügyben. BÍRÓ: Foglaljon helyet. ÜGYVÉD: Kérem jegyzőkönyveztetni! BÍRÓ: Jegyzőkönyvezzük. A mintateres becslés fürt- és súlyszámmal való kombinációjából mutatkozó nagy tűrési határokat a védelem kétféleképpen is kihasználta. Először úgy, hogy a kombi52
