Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (7. rész: Még mindig a szeszszindikátusról)
náció legkedvezőbb változatát — ami soha nincs — (2-15%) véve figyelembe, igyekezett a borász- és szőlőszakértő véleményét egymás ellen fordítani. Másodszor úgy, hogy más szakértői testület kihallgatását kérte. I. ÜGYVÉD: A szakértői véleményt aggályosnak tartjuk, sőt tudománytalannak, ezért nem fogadjuk el. ÜGYVÉDEK: (valamennyien csatlakoznak) DR. BARANYI: Visszautasítom az ügyvéd úr minősítését. II. ÜGYVÉD: Erre a BR szerint nincs joga a szakértő úrnak. BÍRÓ: Sértés volt. ÜGYÉSZ: Megsértették a szakértő urat. Ehhez a védőknek nincs joga. I. ÜGYVÉD: Ez nem sértés, hanem megállapítás. DR. BARANYI: Pontosan azt utasítom vissza, hogy tudománytalan. BÍRÓ: Lezárom a vitát, nincs értelme. Felkérem a vádlottakat is és a védőket is, hogy a sértő megjegyzésektől tartózkodjanak! Az ügyvédek célja nyilvánvalóan az időhúzás. Új helyszíni szemle elrendelését kérik. Vonuljon ki a bíróság, nézze meg az idei (1977) terméskilátásokat, ne restellje személyesen ellenőrizni Baranyi szakértő úr adatait, mert „ebben a perben emberek sorsáról, életéről van szó”, és „a tőkék nem tudják, mi van megírva róluk a szakkönyvekben.” A szellemes mondást a per szünetében úgy fordítottam meg, hogy a szakkönyvek azért valamivel okosabbak a tőkéknél. Többen úgy emlegetik a kálisót, mint valami csodaszert (pedig nem az). A cukorfok elsősorban a napfényes órák számától és optimális eloszlásától függ. Egy termelő: „Sók, savak, annyi minden van már, hogy én nem is tudom, mikazok.” A12—13 maligánfokos borokat értékesítő Krizsán József konzervatív módon védi meg a bizonyítványát. „Mióta műanyagokkal permeteznek, sokkal gyengébbek a mustok; mert ezek a mostani műanyagok kihajcsák a szőlőt, nem tudja azt a cukorfokot elérni, mintha réz- gáliccal volna permetezve.” Ő, Krizsán, visszatért a régi módira, mert könyvben is olvasható, hogy Franciaországban is visszaálltak: a rézgálic a legjobb. Bodrogi István borszakértő sokoldalú és támadhatatlan okfejtése közül, amivel a hamisítás kétségtelen tényét alátámasztja, egyet említünk meg: a borseprővel való bizonyítást. A seprő alkoholtartalma legfeljebb 2 maligánfokkal lehet kevesebb a róla lefejtett bornál, mennyisége pedig 5—6%-a annak. Nos, ha a mennyiség kevesebb, a szesztartalom pedig alacsonyabb, az a vizezést meg a cukrozást egyaránt bizonyítja: ti. a hamisító anyagoknak nincs seprője. A visszamaradó üledék a borban levő természetes anyag eredeti alkoholtartalmának mutatója. A nyomozati szakaszban Bodrogi István két tsz és két szakszövetkezet seprűfelvásárlásait vizsgálva azt észlelte, hogy a 12 maligánnal felvásárolt borok alól átlagban 6,4 maligánfokos seprő jött ki, s a meny- nyiség 36%-a víz volt. Ebből logikusan következik, hogy „az értékesítésre kerülő bor is legalább ilyen arányban lett hígítva.” Egyébként azoknak a termelőknek, akiknek 50 hl-nél kisebb a bortermése, nincs elszámolási kötelezettsége; a seprőt megtartják további hamisítások alapanyagául. E témakört egy csörtével zárjuk. ÜGYÉSZ: Mi lett a seprőjével 1973-ban? HÁRSHEGYI: Az egyik évben kifőztem, a rendőrség azt kinyomozta. A másikat. . . vagy leadtam az új főzdébe, igen, leadtam, amit Kiskőrösön építettek, abba. Én azért pénzt kaptam. BÍRÓ: Hány fokos volt kérem a seprője? HÁRSHEGYI: 10-es. BÍRÓ: Én 6-ról tudok, és a vallomásában is ez van. A nyomozati iratok 150. . . HÁRSHEGYI: Jó, hogy nem azt tetszik kérdezni, hogy tíz évvel ezelőtt mi volt. .. 53
