Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (7. rész: Még mindig a szeszszindikátusról)
20—22 cukorfok fölött, s 100 mázsát holdanként. Ugyanakkor a szövetkezet termése lényegesen kevesebb volt mennyiségileg is, minőségileg is.” FECSKE: A szakemberek mindent megtettek annak érdekében, hogy a szőlő cukortartalmát agrotechnikai módszerrel javítsák, de a kezdetleges feldolgozási technika nem tette lehetővé a magasabb cukorfok kinyerését. ÜGYÉSZ: Miért? FECSKE: A csigás rendszerű sajtoló fantasztikus mennyiségű szennyezőanyagot présel a mustba. ÜGYÉSZ: (a szakértőhöz): Mennyiben befolyásolja a préselés módja a cukorfokot? SZAKÉRTŐ: Semmiben sem. Nem befolyásolja. A rafinált védekezést Péteri Imre vezeti elő. A Tabdi Szőlőskertek Mg. Termelőszövetkezet borásza a soltszentimrei termőtáj mikroklímájára hivatkozik (ami nincs), nagy dózisú műtrágyafelhasználásra (ami szervestrágya nélkül a hagyományos szőlőben nem sokat ér), és a szálvesszős termesztésre, amely fokozta a hozamot (ami viszont negatív hatással volt a cukorfokra). A termelőként is nagymenő Péteri szőlején a szakértő szerint 1973—75 közötti 3 évben 351 hl musthoz elegendő szőlő teremhetett, ezzel szemben az értékesített meny- nyiség a 600 hl; jogtalan haszna pedig a 364 000 Ft volt. „Péteri Imre a mustjához minden évben idegen anyagokat kevert, víz és cukor hozzáadásával mustját meghamisította.” Flogy a 3,5 holdról leadott termés véletlenül se essék az akkor érvényben levő progresszív adó alá, az 1970-ben vásárolt megközelítőleg 1 holdnyi szőlőt a húga nevére íratta, de a saját hasznára művelte. Rendőrségi kihallgatásakor a húg úgy nyilatkozik, hogy az eladót nem is ismeri, a vételárat nem ő fizette ki, a termésért sosem kapott a bátyjától pénzt. „Én csak a nevemet adtam a szerződéshez ... A szőlőt a bátyám művelte, a terméssel is ő rendelkezett a saját hasznára.” Bírósági kihallgatásakor a húg megváltoztatta vallomását, tulajdonának mondta a szőlőt, és — itt következik a rafinéria — közjegyző útján igazságügyi szakértő kihallgatását kérte, azt a látszatot keltvén, hogy nincs megelégedve a bátyja által elszámolt haszonnal. A cél az volt, hogy a bíróság egy „ellenszakértőt” is kihallgasson, aki meggyőzi a büntető tanácsot: Péteri Imre szőlőjén mindhárom évben megteremhetett az értékesített mennyiség és minőség. Szekeres Sándor vallomása természetesen csak akkor lett volna meggyőző, ha viszonyít, ha összehasonlító adatokkal hozakodik elő: olyan adatok azonban, amelyek Péterit igazolták volna a kérdéses évjáratokban, nem voltak az Alföldön, de a történelmi borvidékeken sem . . . Jellemző a szeszszindikátus erőire, hogy két hivatásos igazságügyi szakértőt is talált (dr. Fáth Imre volt a másik), a vádlottak képtelen és tarthatatlan állításainak védelmére. Az „együtt az árral” ezzel még nem merült ki. Péteri Imre borainak, mustjainak jelentős részét beosztottja, Németh Tibor veszi át. Fecske Tamástól pedig mindketten átvesznek egy-egy tétel hamisítványt. Korábban már szó esett a csengődi Aranyhomok triójának (Kelemen István, Dóczi János, Fecske Tamás) a hamisítványok gyártására, illetve átvételére kötött szövetségéről. „A termelők és pincemesterek közötti bűnös kapcsolatot” illető vádirati passzus is megmutatkozik egyszer-másszor. Németh Tibor „tisztán jóhiszeműségből, baráti alapon, megkérésre” pénz felvételére jogosító meghatalmazást ír, és ír alá ifj. Kukucska Sándor és Pohánkovics János részére. Krizsán József, a csengődi „bankár” éveken keresztül Tabdiban értékesítette a termését. Az ügyésznek ez fölöttébb gyanús: „Nincs ebben annak is szerepe, hogy ott Péteri Imre a borász?” „Nincs” — mondja Krizsán, — ott adtak legtöbbet a borért." Azután lassan kiderül, hogy mégis van szerepe: Péteri Imre a húga nevén használt szőlő must- és bortermését Krizsán József pincéjében tárolta. Krizsán hamis meghatalmazással két 49
