Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (Kisregény, befejező rész)

dégek jönnek hozzánk, a megyétől, a miniszter elvtárs is. Feliratok kellenének, a gyár bejáratához, meg máshová is. Magára gondoltunk, ha segítene; asztalos nélkül nem tudunk dekorálni.

— Megsemmisítik a jegyzőkönyvet? — Kalenda hirtelen kérdésétől most már elvesztette türelmét a csoportvezető.

— Idefigyeljen! Idefigyeljen! Mondja meg ... Mi köze magának a vezetéshez! Kizárólag a vezetőkre tartozik ennek az eldöntése! És vegye tudomásul, a vezetők értik a dolgukat, értik! Azért vezetők. Senkinek sem törjük ki a nyakát! Csak figyelmeztetésről lehet szó! Nem akarok erről többet beszélni. Kész, vége! — a csoportvezető megfordult és otthagyta Kalendát.

Kalenda felment a második emeletre. Az igazgatói szobától pár lépésre keskeny kis helyiségbe lépett be; egy konyhafélét kell itt kialakítania. Lehessen majd itt kávét főzni, ételt melegíteni, aztán legyen hely egy hatalmas hűtőszekrénynek is. Azt mondták neki, hogy ezt tervezze meg. Eredetileg nem akarták, hogy az igazgatói szobából egy folyosó szélességnyire főzőfülke legyen, azt csak a napokban döntötték el.

Először a konyhaszekrény nagyságán töprengett. Felmérte a rendelkezésre álló helyiséget, majd megvizsgálta, hogy hol helyezhetné el a mennyezetig érő szekrényt.

Számolt, újra és újra mérte a fal magasságot, a hűtőszekrény helyét jelölte ki, amikor az építésvezető állt meg mögötte.

— Sajnos, ezt terven felül kell csinálni — mondta és a konyhaszekrény elemeit vizsgálta.

Kalenda kijött a folyosóra.

— Tudsz róla — kezdte, — hogy tegnap jegyzőkönyvet vettek fel? — az építés- vezető előtt állt meg, a vállát az ajtófélfának döntötte.

— Igen ... Már szóltak ... Sajnos nem tehetek semmit... Többen látták, amikor vitték az ajtókat. Nem kell ezzel törődni. Nemsokára befejezzük és megyünk innen ...

— Azért meg kéne próbálni — jegyezte meg Kalenda.

— A jegyzőkönyv formailag kikezdhetetlen. Úgy csinálták. Két tanú írta alá. Sajnos — válaszolt az építésvezető.

Kalenda visszament a keskeny szobába, már elképzelte magának, hogyan fog festeni a konyha. Kezével a friss meszelést vizsgálgatta, amikor az ajtóban a megbízott igazgató fejét látta meg.

A megbízott igazgató mellett ott állt Mireisz, távolabb az építésvezető.

— Maga az? — bámult rá a megbízott igazgató.

Kalenda tovább dolgozott.

— Hallottam — a megbízott igazgató bement a keskeny szobába — hogy nem ért egyet a jegyzőkönyvvel. Hagyja el, semmiség az egész. Semmi. Szóbeli figyelmeztetés lesz csak.

— Engem tovább nem érdekel — válaszolt Kalenda. — Azt csinálnak, amitakarnak.

Nem fordult vissza, a megbízott igazgató kiment a szobából.

A folyosón hozzákezdett a konyhaszekrény összeállításához. Préselt lemezeket szerzett polcoknak, kijelölte vastag ceruzájával a fém polctartók helyét. Az ebédidő közeledett már, amikor az öreg csicskás állt meg mellette.

— Várják lent, az udvaron — mondta.

Az irodaház előtt Márta állt.

— Gyere ki innen — mondta neki a nő, amikor megjelent a lépcsőn.

Kimentek a telepről, Márta ment elöl.

Már jól elhagyták a bejáratot, amikor megálltak. Magas, túldíszített kerítésbe kapaszkodott a nő.

— Gyerekem lesz — mondta.

24