Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (7. rész: Még mindig a szeszszindikátusról)
hérvári perben Péteri Imre tanújaként kihallgatta a bíróság Szekeres Sándor igazságügyi szakértőt is, aki sokáig a MÉM-ben dolgozott. Őt idézzük: ,,A külföldi árucserekapcsolatok sok mindenben befolyásolják, hogy miképpen alakulnak« jogszabály jellegű irányelvek." Ehhez nem kell kommentár. Végezetül egy dialógus arra, hogy készül Bormelléken a „minőségi”. A bortörvény szerint „minőségi” bor az, amely „valamely borvidékre, községre (városra), termőhelyre, fajtára jellemző illat- és zamatanyagot tartalmaz, a származási helye és évjárata miatt megkülönböztetésre érdemes, és legalább tizenkét térfogatszázalék szeszt tartalmaz.” SZAKÉRTŐ: A borvizsgáló bizottság tagjai hozzáértő emberek voltak? FECSKE TAMÁS: (a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet volt pincemestere) Hoz- záértőek voltak. SZAKÉRTŐ: Akkor hogy lehet az, hogy minőséginek minősítettek olyan borokat, amelyekben egy szem ezerjó sem volt? Zömmel sárfehér és kövidinka. Ezt minőségi ezerjóként átvették. FECSKE: Az árkategóriákat és a neveket nem én találtam ki, hanem a vezetőség .. . Lényegében amelyik borban fajtajelleget ismertünk föl ... SZAKÉRTŐ: Mondom, hogy nem volt benne egy deka ezerjó se! Itt vannak a vallomások a vizezésről, meg hogy kövidinkából, szlankából és sárfehérből állt! Én azt honnan tudjam, hogy a tag mit szüretelt bele?! Elnézést kérek, tisztelt bíróság, de kénytelen vagyok felvetni, hogy a védelem megítélése szerint a szakértő úr a feladatkörén túlterjeszkedő ügyészi feladatokat lát el! A szakértő úr kérdez, a vádlott pedig válaszol. Amikor olyan kérdést tesz föl, amivel túllépné a hatáskörét, megtiltom. Kérem, a legutóbbi kérdés is, amelyet a tisztelt megyei bíróság megengedett, ügyészi kérdés, következtetés levonása! Hogy vehették át, amit átvettek?.. . Átvették. Véleményem szerint szakértői kérdés, hogyan vehettek át és minősíthettek ezerjóként olyan bort, amely nem volt az. Ezt én nem tudom megmagyarázni, és nem hiszem, hogy a bíróság bármelyik tagja meg tudná magyarázni. Az éles hangú replika rávilágít a szeszszindikátusnak tett — talán legnagyobb — engedményre. Hogy ez milyen nagy mértékű, és mennyire káros, azt nem merném leírni, ha nem ismerném Bodrogi István gondolatainak a minőségrontással kapcsolatos sum- mázatát. A bormelléki szakszövetkezet által 1974-ben felvásárolt ,,bor”-ról lesz szó. „Az ügy vizsgálata során megállapításra került, hogy a minőségi borként értékesített tételek jelentős része cukorból, savból és vízből készült. Aszőlő cukorfokának (átlagosan: 13,2 Z.T.), és az értékesített mustok és borok (12 maligán, Z.T.) fokához történt hasonlítása alapján minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy a szakszövetkezetek által felvásárolt összes must- és bormennyiség összesen 142 214 hl közönséges hamisítvány, amelynek csupán a fok emeléséhez (8618 q cukorra volt szükség. (Kiemelés Bodrogi Istvántól) 1974-ben már tudtam egyet s mást a szeszszindikátus üzelmeiről. A Szakszövetkezetek Területi Szövetsége akkoriban Kiskőrösön székelt. (Azóta egyesült a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségével.) Megkérdeztem a titkárt: „Nem gondolja-e ön, hogy a szőlőtermelők egyre ordinárébb hamisítványokat adnak le?” „Csak nem gondolja — kérdezett vissza sértődötten a titkár —, hogy a tag becsapja a saját szövetkezetét?” „De igen” —gondoltam magamban. Később megtudtam, hogy a kiskőrösi járásban az egy főre jutó cukorfogyasztás legalább 100 kg fő (ezen osztoznak FECSKE: ÜGYVÉD: BÍRÓ: ÜGYVÉD: ÜGYÉSZ: 45
