Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (7. rész: Még mindig a szeszszindikátusról)
történt őrségváltás után elszabadult a pokol. Az új helyzetre való gyors reagálást mutatja, hogy 1971-ről 1972-re 6 kg-mal ugrott meg az egy főre jutó cukorfogyasztás. Előzőleg 4 esztendő alatt (1968—1971) nem növekedett ennyivel! Korábban a valóságos termés egy részének elrejtése, a megadóztatás alóli kivonása volt a virtus, a kunszt, a cél. A váltás után főleg a kistermelők maradtak meg ennél az ósdi módszernél. A nagymenők, a konjunktúralovagok azonnal felismerték az új helyzetet; valóságos termésük többszörösét jelentették be, és számos más módon kezdtek machinálni. Ez utóbbit két történetkével szemléltetjük. Mindegyiknek Hárshegyi (Hochstein) József a hőse, aki (mellékes, miért) több ízben állt bíróság előtt. E derék, soroksári születésű, németajkú úgy megtanulta a magyar módit, mintha Verecke híres útjain jött volna Bormellékre. Hárshegyi 1974-ben vásárolt egy 50 hl-es hordót, amely azonban csöpögött, szivárgott; („én vattát gyugtam bele, faggyús vattával elgyugaszoltam”); szőlősgazdánk ezután elutazott gyermekeihez Nyugatra. Amikor hazajött, látnia kellett, hogy az egerek kirágták a „gyugatot”, s a bor elfolyt. „Te, Sándor, nagy baj ban — mondtam Kukucskának. Azt mondja Sanyi: Van nekem felesleges borom, leadom a maga nevére . . így is történt. Ifj. Kukucska megszabadult 50 hl hamisítványtól, Hárshegyinek töröltek 40 000 Ft adót. Dóró Ernő, a csengődi adócsoport volt vezetője elmondta, hogy a községben több százan adtak le mustot, bort olyanok, akiknek nem volt bejelentett termése. A pénzügyőrség idején efféle visszásságok nem hatalmasodhattak volna el tömegesen. A másik história: (magnószalagról, és kissé tömörítve) SZAKÉRTŐ: Az 1975. évi termésében benne van-e az a 120 hl, amit az OBI megmintázott, és hamisítványnak minősített? HÁRSHEGYI: Melyik? SZAKÉRTŐ: Az az 120 hl, amelyikről megkapta a papírt. Be volt jelentve? (ti. adózásra) HÁRSHEGYI: Be, hogyne. SZAKÉRTŐ: Pedig az vízből és cukorból készült. HÁRSHEGYI: És ki állapította azt meg? SZAKÉRTŐ: Az Országos Borminősítő Intézet. A maga mustja 23 fokos volt, tele még ki nem erjedt cukorral. BÍRÓ: Hát erre tessék nyilatkozni. HÁRSHEGYI: Ó, ez a bor már régen elkelt. (derültség) BÍRÓ: Honnan tudta az OBI-véleményt? HÁRSHEGYI: Onnan tudtam, hogy Kiskőrösön . . . ejnye, hogy is hívják azt a bírót, aki megbüntetett szabálysértésért?. . . Szentendrei! Behívatott, hogy „Magának hamis bora van!” BÍRÓ: Kapott büntetést? HÁRSHEGYI: Akart büntetni, de mi (ő és az ügyvédje) fellebbeztünk, nem fogadtuk el az OBI-véleményt. BÍRÓ: És el is adta a bort? HÁRSHEGYI: Hát nem volt letiltva! SZAKÉRTŐ: Rá volt írva a papírra, hogy forgalomba nem hozható, közfogyasztásra nem alkalmas; 15 maligánfok körül volt a szeszfoka. BÍRÓ: Hol adta el? HÁRSHEGYI: Biztosan Pesten, pontosan nem emlékszem rá. Amikor az OBI-tól megkaptam, hogy letiltja, a bor már nem volt meg. 43
