Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
Nem, ne szólj közbe! Legyen igazad. Nem akarom sem érintésed érezni, sem hangodat hallani, amíg be nem teljesíted küldetésedet! 5. JELENET Oresztész — Püladész PÜLADÉSZ: (hosszú csend után) Hát igen ... ORESZTÉSZ: Kellett nekem egyáltalán idejönnöm? ... Aigisztosz józan, barátinak tűnő levele hívott, s azt hittem estére királyként fekhetek az ágyba. PÜLADÉSZ: Nincsen vége még a napnak . . . ORESZTÉSZ: Kinek van igaza? . . . Mykéné falait nem sziklából építették őseim! De hínárból fonták. Nem akarok beleragadni, Püladész! PÜLADÉSZ: Nem is egészséges dolog. ORESZTÉSZ: Egyáltalán micsoda királyság ez? Ahol a népgyűléstől függ még az is, hogy visejhetek-e kardot vagy sem? PÜLADÉSZ: Nem a népgyűlésen, rajtad múlik mibe engedsz beleszólást és mibe nem. Te azért mégis csak Agamemnon fia vagy és nem a füstös kovácsé. Bár én lennék az elsőszülött gyermek, nem tétováznék . . . ORESZTÉSZ: Hanem?... Mit tennél az én helyemben? PÜLADÉSZ: ...Nem dönthetek helyetted! Könnyű úgy okoskodni — elméletben —, hogy a következményeket más viselje . . . ORESZTÉSZ: Megőrjítesz, amikor filozofálni kezdesz! Néha olyan bölcs vagy, hogy legszívesebben a képedre másznék! . . . PÜLADÉSZ: (elneveti magát). Bizony így van ez, ha az ember gyerekkorában a jó társaság helyett a tyúkok között nevelkedik! ORESZTÉSZ: (derűsebben) Te beszélsz?. .. Hiszen a tehéntrágyát zabáltad akkor, amikor engem az ólba zártak! A képed tiszta kulimász volt. PÜLADÉSZ: Ha-ha! Jól eldöngettek mindkettőnket azok a parasztsuttyók! Pedig te már akkor is rettenthetetlen hős voltál! ORESZTÉSZ: (felszabadultan) És neked hol volt a mérhetetlen nagy eszed?... Amikor a tehénlepénybe nyomták a fejed, mi? . . . PÜLADÉSZ: Hát igen, régen volt . . . Tudod, mi zavar engem legjobban itt nálatok? Az általános komorság. És már lassan te is felveszed tisztelt rokonaid arcvonásait! Jól érzed magad, ilyen fancsali képpel? ORESZTÉSZ: Mi a fenétől legyek vidám? PÜLADÉSZ: Most, hogy végre elröhögted magad, végre hasonlítasz a tegnapi Oresztészre. Ha láttad volna savanyú képedet, amint anyád őfelsége kilejtett, nem ismertél volna magadra. Eszembe is jutott nyomban, megkínállak egy kis pimpós, hazai királyborral, attól bizonyára jobb kedvet kapsz! ORESZTÉSZ: Elmész ám a jó!... PÜLADÉSZ: Szóval, befejezted az orrod lógatá- sát? Tetteid bebizonyítják majd, kinek a fia vagy! Zeusz, a bosszúálló legyen veled! (bemegy a palotába) ORESZTÉSZ: Igen, csak hagyjál végre békén (szórakozottan beleül a trónszékbe). PÜLADÉSZ: Tehát?... Mi is a kiindulási alapunk? ORESZTÉSZ: Mintha nem tudnád. Király akarok lenni. PÜLADÉSZ: Mély és bölcs szándék. És milyen király akarsz lenni? ORESZTÉSZ: Hát... amilyen a többi. Miért, milyenek a királyok? PÜLADÉSZ: Vegyünk példának téged. Húzd ki magad! ORESZTÉSZ: (A kardot a szék mellé támasztja). Tessék! Bámulhatsz. Jól festek? PÜLADÉSZ: Még nem vagy elég szúette, de majd csak hasonultok egymáshoz. No, mit érzel? ORESZTÉSZ: Hát, hogyan is mondjam? . . . Okosnak, erősnek érzem magam. Biztonsággal tölt el, hogy itt üldögélek. Jól esik. Te, Püladész, azt hiszem szeretek itt csücsülni... Nem furcsa? Biztosan a véremben van, azért. PÜLADÉSZ: Lehet... És mire gondolsz? ORESZTÉSZ: Semmire. Talán csak arra, hogy senki ne írja elő nekem, mikor viselhetek kardot és mikor nem. Mert eltaposom a föld színéről! PÜLADÉSZ: Ez valóban királyi gondolat. Akkor hát mindent tudsz, már amire kíváncsi voltál. Már nincs szükséged a tanácsomra. ORESZTÉSZ: (ingerülten) Miért mondod ezt? Nem kerülhetem meg a döntést! Jobbra a kőoszlop, balra a népgyűlés . . . valamelyiket választanom kell. PÜLADÉSZ: Pontosan így van. ORESZTÉSZ: Nem fogadhatom el Aigisztosz ajánlatát. Ha békét kötök vele, továbbra is tartanom kell tőle. Élhetné itt csendes öregségét anyám nyugdíjas szeretőjeként? Aztán nem tetszik nekem ez a népgyűléses király- választás sem. Azt hiszem büszkébb vagyok annál, semhogy beleegyezzek abba, hogy parasztok emeljenek trónra . . . PÜLADÉSZ: Mintha kezdenél okosodni ... És a másik oldal?... ORESZTÉSZ: Ott van Aigisztosz kőoszlopa. PÜLADÉSZ: Hát az is elég súlyos. ORESZTÉSZ: (kifakad) Miért nem tanácsolsz már valamit?! Miért nem mondod, hogy ő ölte meg apámat, miért nem, hogy anyám szeretője, aki bemocskolta az ágyat, amelyben születtem, hogy áskálódik ellenem, életemre, sőt trónomra tör? Miért nem homályosítod el bennem a kételyeket?. . . Milyen barát vagy Püladész, a fene egyen meg! 36
