Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)

A királyi vár bejárata előtt Mykénében. Balra egy kapu a palotába vezet. A szemközti alacsony kőfal ról a város főterére láthatnak le a szereplők. Jobbra lépcsőlejárat a térre. II. FELVONÁS 1. JELENET Aigisztosz, majd később az öreg. AIGISZTOSZ: (a mellvédnél állva lekiabál a té­ren serénykedő embereknek). Húzzátok meg! A templom bejáratával pontosan szem­ben álljon! Ott, ahová Apolló néz! Most jó! Már csak a nap irányába fordítsátok egy ki­csit! így könnyebben olvasható az írás. Még egy keveset! Vigyázzatok, meg ne dőljön, mert agyonlapít valakit! Jó! Most pedig szór­játok tele a gödröt és döngöljétek le. Azután meg támasszátok körbe kövekkel; vihar,föld­rengés ne tehessen kárt benne! Jól van em­berek, csak jó keményen! Annyi követ rak­jatok egymásra, hogy a legalsó nevekig fel­érjenek! Amíg Mykénében épület áll, addig ennek a tömbnek is állnia kell! ÖREG; Uram! AIGISZTOSZ: (hátrafordul) Mondtam már, hogy uramozzon?! Se vagyonom, se rangom, se ha­talmam, mitől lennék úr! Van nevem, szó­líts azon. ÖREG: Igen. AIGISZTOSZ: Na, mondd, mi hír! ÖREG: Alig félórája találkoztam velük at úton. AIGISZTOSZ: Na, végre! Biztos vagy, hogy ők voltak! ÖREG: Két délceg ifjú, lovon, ezüst sisakban, díszes felszereléssel, vidámak, büszkék, nagy- hangúak, mint a királyi sarjak. Csak ők le­hettek! AIGISZTOSZ: Akkor minden pillanatban meg­érkezhetnek. ÖREG: Igen. Azt kérdezték tőlem, merre visz az út Mykénébe. Megmutattam nekik a kerülő utat. Én meg átvágtam az erdőn, hogy meg­előzzem őket. Hacsak el nem időznek vala­hol, nemsokára meg kell érkezniük. AIGISZTOSZ: Köszönöm öreg. így hát marad még időnk, hogy felkészítsük a fiatalembert. A népgyűlésre elő kell állnunk vele. Estére tanácsa és királya is lesz Argosznak. Ural­kodó a nép akaratából és a törvényes jog szerint. Ha ez sikerül, köpök Zeuszék va­lamennyi átkára. Nem örülsz! ÖREG: Xantiász üzent. AIGISZTOSZ: Igen! ÖREG: Az alsó falvakban, meg a kereskedő váro­sokban Agamemnonról, a jó királyról éne­kelnek vándor dalnokok. AIGISZTOSZ: A jó királyról! ÖREG: A nemes nagy úrról, aki méltatlan halált halt. Priamosz legyőzőjéről, aki gazdaggá tette az országot. AIGISZTOSZ: És hogyan fogadják az éneket? Tetszik az embereknek! ÖREG: A módosabbaknak, meg a katonavisel­teknek tetszik, de sokaknak nem. A kocs­mákban össze is verekedtek. AIGISZTOSZ: Szervezkednek a királynő hívei! ÖREG: Itt a városban pedig az a hír terjedt el, hogy aki bekerül az új tanácsba, annak két­szeres adót kell majd fizetnie. Ez lesz a tiszt­ség ára. AIGISZTOSZ: Kétszeres adót!.. . Micsoda osto­baság! Miért kellene épp a tanácstagoknak többet adózniuk! Ez nem okos gondolat tőlük. ÖREG: Sokan mégis sopánkodnak ... AIGISZTOSZ: Azokkal semmi dolgunk! A ta­nácsba csak férfiak kerüljenek, ne vénasz- szonyok! Ha az ostobákat választják meg, akkor fenét sem ér majd az egész gyüleke­zet. ÖREG: Nem olyan könnyű az. AIGISZTOSZ: Miért nem! ÖREG: Elszoktak már az emberek attól, hogy beleszóljanak az uralkodók dolgába. AIGISZTOSZ: De már tizenöt éve nincs király Argoszban! Ez az idő nem volt elég arra, hogy megszokják!! ÖREG: Sokan élnek még a régiek közül is... AGRITOSZ: Miért! Azoknak talán kedvükre volt a zsarnok uralma! Aki akkor vetett ki adót, amikor akart és ha kedve támadt, összeszed­te a férfiakat és elhajózott velük Trója alá háborúzni? . .. Kinek kell még egy ilyen ki­rály? ÖREG: Hidd el, nem is egy akad. Akik hazajöttek Agamemnonnal, azok mind meggazdagodtak. AIGISZTOSZ: Akik hazajöttek. Mármint a lá­bukon és nem halotti urnában. ÖREG: Annyi rabolt kincset, gazdagságot hoz­tak magukkal, hogy csodájára jártak . .., meg olyan fényes történeteket meséltek a har­cokról, a dicsőségről, hogy egészen megbo­londították a fiatalokat. AIGISZTOSZ: Miért nem a te történetedtől bo­londulnak meg! ... Te is megjártad Tró­ját.. . ÖREG: Nekem nem kenyerem a beszéd. Ezek pedig szerették Agamemnont és nem akarnak olyan országot, ahol mindenki beleszólhat a fontos dolgokba. AIGISZTOSZ: Ezért is vannak kevesen. ÖREG: Ki tudja hányán vannak?. . . AIGISZTOSZ: Ne vedd el a jókedvem, amúgy sincs sok belőle ... (szünet után suttogva) Nézd csak, az ujjaim bögye lila. Mintha el­merevedtek volna . . . reggel óta nem tudok 24

Next

/
Thumbnails
Contents