Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
A királyi vár bejárata előtt Mykénében. Balra egy kapu a palotába vezet. A szemközti alacsony kőfal ról a város főterére láthatnak le a szereplők. Jobbra lépcsőlejárat a térre. II. FELVONÁS 1. JELENET Aigisztosz, majd később az öreg. AIGISZTOSZ: (a mellvédnél állva lekiabál a téren serénykedő embereknek). Húzzátok meg! A templom bejáratával pontosan szemben álljon! Ott, ahová Apolló néz! Most jó! Már csak a nap irányába fordítsátok egy kicsit! így könnyebben olvasható az írás. Még egy keveset! Vigyázzatok, meg ne dőljön, mert agyonlapít valakit! Jó! Most pedig szórjátok tele a gödröt és döngöljétek le. Azután meg támasszátok körbe kövekkel; vihar,földrengés ne tehessen kárt benne! Jól van emberek, csak jó keményen! Annyi követ rakjatok egymásra, hogy a legalsó nevekig felérjenek! Amíg Mykénében épület áll, addig ennek a tömbnek is állnia kell! ÖREG; Uram! AIGISZTOSZ: (hátrafordul) Mondtam már, hogy uramozzon?! Se vagyonom, se rangom, se hatalmam, mitől lennék úr! Van nevem, szólíts azon. ÖREG: Igen. AIGISZTOSZ: Na, mondd, mi hír! ÖREG: Alig félórája találkoztam velük at úton. AIGISZTOSZ: Na, végre! Biztos vagy, hogy ők voltak! ÖREG: Két délceg ifjú, lovon, ezüst sisakban, díszes felszereléssel, vidámak, büszkék, nagy- hangúak, mint a királyi sarjak. Csak ők lehettek! AIGISZTOSZ: Akkor minden pillanatban megérkezhetnek. ÖREG: Igen. Azt kérdezték tőlem, merre visz az út Mykénébe. Megmutattam nekik a kerülő utat. Én meg átvágtam az erdőn, hogy megelőzzem őket. Hacsak el nem időznek valahol, nemsokára meg kell érkezniük. AIGISZTOSZ: Köszönöm öreg. így hát marad még időnk, hogy felkészítsük a fiatalembert. A népgyűlésre elő kell állnunk vele. Estére tanácsa és királya is lesz Argosznak. Uralkodó a nép akaratából és a törvényes jog szerint. Ha ez sikerül, köpök Zeuszék valamennyi átkára. Nem örülsz! ÖREG: Xantiász üzent. AIGISZTOSZ: Igen! ÖREG: Az alsó falvakban, meg a kereskedő városokban Agamemnonról, a jó királyról énekelnek vándor dalnokok. AIGISZTOSZ: A jó királyról! ÖREG: A nemes nagy úrról, aki méltatlan halált halt. Priamosz legyőzőjéről, aki gazdaggá tette az országot. AIGISZTOSZ: És hogyan fogadják az éneket? Tetszik az embereknek! ÖREG: A módosabbaknak, meg a katonaviselteknek tetszik, de sokaknak nem. A kocsmákban össze is verekedtek. AIGISZTOSZ: Szervezkednek a királynő hívei! ÖREG: Itt a városban pedig az a hír terjedt el, hogy aki bekerül az új tanácsba, annak kétszeres adót kell majd fizetnie. Ez lesz a tisztség ára. AIGISZTOSZ: Kétszeres adót!.. . Micsoda ostobaság! Miért kellene épp a tanácstagoknak többet adózniuk! Ez nem okos gondolat tőlük. ÖREG: Sokan mégis sopánkodnak ... AIGISZTOSZ: Azokkal semmi dolgunk! A tanácsba csak férfiak kerüljenek, ne vénasz- szonyok! Ha az ostobákat választják meg, akkor fenét sem ér majd az egész gyülekezet. ÖREG: Nem olyan könnyű az. AIGISZTOSZ: Miért nem! ÖREG: Elszoktak már az emberek attól, hogy beleszóljanak az uralkodók dolgába. AIGISZTOSZ: De már tizenöt éve nincs király Argoszban! Ez az idő nem volt elég arra, hogy megszokják!! ÖREG: Sokan élnek még a régiek közül is... AGRITOSZ: Miért! Azoknak talán kedvükre volt a zsarnok uralma! Aki akkor vetett ki adót, amikor akart és ha kedve támadt, összeszedte a férfiakat és elhajózott velük Trója alá háborúzni? . .. Kinek kell még egy ilyen király? ÖREG: Hidd el, nem is egy akad. Akik hazajöttek Agamemnonnal, azok mind meggazdagodtak. AIGISZTOSZ: Akik hazajöttek. Mármint a lábukon és nem halotti urnában. ÖREG: Annyi rabolt kincset, gazdagságot hoztak magukkal, hogy csodájára jártak . .., meg olyan fényes történeteket meséltek a harcokról, a dicsőségről, hogy egészen megbolondították a fiatalokat. AIGISZTOSZ: Miért nem a te történetedtől bolondulnak meg! ... Te is megjártad Tróját.. . ÖREG: Nekem nem kenyerem a beszéd. Ezek pedig szerették Agamemnont és nem akarnak olyan országot, ahol mindenki beleszólhat a fontos dolgokba. AIGISZTOSZ: Ezért is vannak kevesen. ÖREG: Ki tudja hányán vannak?. . . AIGISZTOSZ: Ne vedd el a jókedvem, amúgy sincs sok belőle ... (szünet után suttogva) Nézd csak, az ujjaim bögye lila. Mintha elmerevedtek volna . . . reggel óta nem tudok 24