Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Pavlovits Miklós: „Aigisztosz” (Elektra-variáció)
volna a kezem, legyen akármilyen rangú, nemtelen, jött-ment idegen, most uralkodója lenne Mykénének, te pedig száműzött földönfutóként bujdoshatnál a világban. ORESZTÉSZ: Ez lenne az igazság! KLÜTAIMNESZTRA: De íme, titkos gyászom és néma ellenállásom megőrizte számodra örökséged ... Látod, így pereg le rólam a rosszindulat mocska, így tisztul meg előtted anyád, Oresztész! Ezért térdelek itt, kezemben a jussod, íme vedd át tőlem! ORESZTÉSZ: Jól van, jól, csak ne térdepeljél. KLÜTAIMNESZTRA: Mentsd fel anyádat és fordulj igazi ellenségeddel szembe. ORESZTÉSZ: Ki az! Aigisztosz? KLÜTAIMNESZTRA: Ő az ál nők cselszövő, a nőkkel és férfiakkal szemben egyaránt gyáva. Becsapott, rútul becsapott engem is. Most is a csőcseléket bujtogatja, közéjük vegyül és kedvüket keresi. A délutáni népgyűlésen tudod miről akarnak határozni? Arról, hogy Argoszban soha többé ne uralkodjon igazi király! PÜLADÉSZ: Micsoda? Hogyan lehetséges ez?. . . KLÜTAIMNESZTRA: Nálunk a népgyűlés hozza a törvényeket. És ha elfogadják, amit Aigisztosz akar, veszélybe kerül a trónod. Vigyázz Oresztész! 6. JELENET Oresztész és Püladész PÜLADÉSZ: Jól vagy Oresztész? . . . ORESZTÉSZ: Na, gyerünk, induljunk! PÜLADÉSZ: Nyugalom, nyugalom! Nem kell semmit elkapkodni. Mi a szándékod? ORESZTÉSZ: Megöljük a zsarnok Aigisztoszt. PÜLADÉSZ: Aha! Odamegyünk és egyszerűen megöljük? Miért? ORESZTÉSZ: Miért? Mert király akarok lenni. PÜLADÉSZ: Eddig értem. És azt elfelejtetted, hogy ő is ezért hívott ide? . . . Bántatlansá- got, meg királyi trónt ígért? . . . ORESZTÉSZ: Apám országát a tönk szélére juttatta! Anyámat elcsábította. Ez nem elég? Csak nem ijedtél meg? PÜLADÉSZ: Ijedősnek ismersz? Én csupán gondolkodom az eshetőségeken, ennyi az egész. ORESZTÉSZ: Ezzel viszel a sírba, ezzel a nagy hülye szokásoddal! Aztán meg min gondolkodói, mik azok az eshetőségek? . . . PÜLADÉSZ: Egyszerűen azon töprengek, mire megy ki itt a játék? ORESZTÉSZ: Hogyan? PÜLADÉSZ: Ne mutasd magad ostobábbnak, mint amilyen a valóságban vagy. Te elhiszed anyád minden szavát? ORESZTÉSZ: Miért kérded? . . . Nem hiszem el, csak éppen .. . PÜLADÉSZ: Csak éppen igen. Egy órával ezelőtt mégAigisztosz-pártivoltál. És ha majd ismét ORESZTÉSZ: Nem ijeszt meg egy tucat Aigisztosz sem. KLÜTAIMNESZTRA: Fegyveretek van? Visszaadták? PÜLADÉSZ: Igen, egy katona mindent utánunk hozott. KLÜTAIMNESZTRA: Én adattam vissza a kardokat! Az én parancsomra vitték utánatok, hogy védtelenek ne maradjatok. ORESZTÉSZ: Te voltál?.. . KLÜTAIMNESZTRA: Jogod kivívni jöttél Ar- goszba, nem? ... Ha igen, úgy Aigisztosszal kell megmérkőznöd! PÜLADÉSZ: Katonákkal támad ellenünk? KLÜTAIMNESZTRA: Nehéz őt kiismerni. Legnagyobb fegyvere a ravaszság. Mézes-mázos szavaival befon mindkettőtöket, ha nem vigyáztok. PÜLADÉSZ: Majd résen leszünk. KLÜTAIMNESZTRA: De most már menjünk. Külön-külön, ne tudja meg senki. Ó, fiam! Úgy válunk el, hogy még csak meg sem érintettük egymást. Mi ketten már csak akkor ölelkezhetünk össze, ha majd Argoszban helyreállt a törvényes igazság és a jogrend. Áldjanak meg a bosszúálló istenek, fiam! (el) őt hallgatod, akkor tán ismét az leszel? . . Nem érted, még mindig nem? . . . Mindketten téged akarnak megnyerni! ORESZTÉSZ: Mindketten?.. . PÜLADÉSZ: Azt hiszem, joggal tartanak tőled. És egymástól ... Az egyik törvény, amit mindig a fejedben kell tartanod, ha majd király leszel: óvakodj azoktól, akik félnek tőled! Én például nem sietnék kivont karddal Aigisztosz elé, s főként nem hamarkodnám el az öldöklést. Ha szükség lesz rá, úgyis meg kell mérkőzni vele. ORESZTÉSZ: Összehordasz hetet-havat, csak éppen arról nem szólsz, most mit tegyünk. PÜLADÉSZ: Hát mi másról szónokolok, ha nem arról. Úgy kell Aigisztosz elé mennünk, hogy nem szabad felfednünk kilétünket! Állíthatott csapdát ő is, de a királyné is. Elég baj már az is, hogy anyáddal összeakadtunk. Aigisztosz viszont ha máson nem is, de azon legalább hadd töprengjen, hogy kettőnk közül melyikünk Óresztész. Érted?... Ha én vagyok te, te vagy én? Ki a szamár? ORESZTÉSZ: Te vagy! Szóval jössz, vagy tovább prédikálsz itt az árnyékodnak? PÜLÁDÉSZ: Na, gyerünk a lovakért ... Ha ugyan el nem lopták őket időközben. Különben ez se lepne meg a te kedves országodban, (mindketten el) 23
