Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Párbeszéd Utassy Józseffel (Az interjút készítette: Szakolczay Lajos)
PÁRBESZÉD UTASSY JÓZSEFFEL* — A magyar költészetnek mindig voltak kiemelkedő indulásai. Ilyen volt többek között az ELÉRHETETLEN FÖLD című antológiával jelzett csoportosulás. A kilenc költő közül Utassy József még azzal is dicsekedhet, hogy ugyanabban az évben, tehát 1969-ben önálló verseskönyve is jelent meg. A TÜZEM,^ LOBOGÓM, fiatalos hangjával és történelmi érzékenységével lepte meg az olvasót. Úgy tetszett, aki indult, tudta az irányt, ismerte a magyar költészet hagyományait.Számot vetett azzal, hogy nem az a modern vers, amely érthetetlen, hanem az, amely vállalva a kötődést, maga is a közép-európai sorsot teszi meg vizsgálódásának tárgyává; amely érzelemmel mer vallani a hazaszeretetről és magyarságról, a háborúban elveszett apáról, vagy kedveséről. Utassy József a költészetet mindig a fontos feladatok képviseletének tudta. Mondhatom-e, hogy alapállása olyan, mint Petőfié? Illetve vállalod-e ezt a némelykor régiesnek mondott verseszményt? — Először is meg kell kérdőjeleznem mindjárt a régiesnek mondott verseszményt, mert én ebben nem hiszek. Számomra a világ: versek összessége, és én úgy tudom, vallom, hogy Petőfi Sándor számára is ugyanez volt. — És így fért bele Rimbaud és azok a költők, akiket a kötetedben említesz,akiknek verset ajánlasz? — Igen, pontosan így, mert én a művészeti irányzatok mellérendeltségének a híve vagyok. Nem ismerek alárendelt műfajokat, nem ismerek alárendelt művészeti irányzatokat, de nem ismerek kiemelt, sőt piedesztálra emelt művészeti irányzatot sem, amelyik elsőbbséget hisz magának. — fgy kerül egymás mellé a kétfiatal halhatatlan: Petőfi és Rimbaud? Új könyvednek mindkét mottója őket idézi „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.” „Mert én — az mindig valaki más.” — Természetesen nem véletlen, hogy ez a két „fiatal költő” a kötetem élén egymás mellé került, mert mindketten forradalmárok voltak, mindketten részt vettek a forradalomban, Petőfi Sándor a 48-as szabadságharcban, Arthur Rimbaud pedig a Párizsi Kommünben. Osztályrészül egyiküknek is, másikuknak is a levert forradalom sorsa jutott, ami meghatározta mindkét költő életútját. Tudjuk, hogy Petőfi Sándor hősi halált halt; Rimbaud pedig a Párizsi Kommün bukása után abbahagyja a költészetet, és nekivág a sivatag némaságának. Rabszolgakereskedő lesz, fegyverekkel csempészke- dik. De a világot mégis mindketten egyként látták és ítélték is meg. — Ezt a megítélést, ezt a sajátos világlátást próbálod a verseidben közelíteni? — Ezt, de nem is közelítésről szeretnék beszélni, mert ez túl irodalmias, én inkább azt szeretném mondani, hogy a vers a világ kivallása. Én úgy érzem, hogy mindkettőjük költészetének ez volt az aranyfedezete. — Térjünk honi tájakra, és az aranyfedezetet a te költészetedben keressük. A két könyv, az előbbiekben már említett TÜZEM, LOBOGÓM, és a nemrég megjelent CSILLAGÓK ÁRVÁJA között nyolc év telt el. Több helyről tudhatjuk, nem kis gyötrelemmel... — Valóban, nem kis gyötrelemmel, mert számomra a költészet elsősorban gyötrelem. Ez furcsán hangzik, pedig így van, így nyilatkozott a nagy francia író, költő, Cocteau szintén, és én most érzem át csak igazán, hogy mit is jelent ez. De az első és a má* Elhangzott a Magyar Rádió „Fiatalok stúdiója” műsorában, szerkeszti Simon László. 5
