Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - SZEMLE - Pintér Lajos: Szilágyi Domokos: Öregek könyve
volt 11, vagy 15 hold földje, és egy aláírással odaadta az egész élete munkáját, akkor képes lesz képviselni is a termelőszövetkezeti tagokat az országban.” Ha netán valaki úgy vélné, hogy ez valamilyen piszkálódó ötletből fakadt kérdés és arra adott szubjektív elfogultságé egyedi válasz, akkor érdemes mégegyszer utalni a célinterjú fogalmára. Az ugyanis a helyzet, hogy aki e kérdést fölteszi, a kötet szerkesztője és a vizsgálat vezetője, Simó Tibor előzőleg már kiterjedt kutatást végzett és több kötetet publikált a szövetkezeti vezetők mobilitása tárgyában. Vagyis a tényhelyzet ismeretében fogalmazódott a kérdés a vélemények megismerése érdekében, amelyek természetesen szintén kemény faktumai valóságunknak. Szeretném remélni, hogy a szövetkezeti mozgalom illetékesei forgatják őket. Az azonban nem remény, hanem tény, hogy a társadalomkutatók többnyire nem is tudnak létezésükről. Pedig 121 kötet történeti, gazdasági, szociológiai és politikai elemzés a társadalomtudományi kutatások publikációs mértékét illetően, nagyon enyhén szólva, nem csekélység. Ezek közül némely kötetet véletlenül szerencsém volt elolvasni, és sokat tanulhattam belőlük. Köteteket és könyveket mondok, bár az Intézet szerényen közleményeknek nevezi csak kiadványait. S bár a szerénység illik e kiadványok formai szegényességéhez, olvasván őket, mégis sokszor könyvre bukkanunk, s néha sokkal inkább, mint neves kiadók díszesebb kiadványainál. Mindezért csak javasolni tudom, hogy szociog- ráfusok és általában a társadalomkutatók tartsák számon ezt a 121 kötetet és ezek közül is a most ismertetett 121.-et. (Szövetkezeti Kutató Intézet; Közlemények, 121, Bp. 1977. 268. o.) GOMBÁR CSABA SZILÁGYI DOMOKOS: ÖREGEK KÖNYVE Öt-hat éve érlelem magamban a megállapítást, talán 1972 óta, amikor Szilágyi Domokos Sajtó- értekezlet című kötetét kézbevettem, készülök megfogalmazni, talán nagyobb tanulmánnyal is igazolni: Szilágyi Domokos, kísértem fogalmainkat, klasszikus költő. Abban az értelemben reprezentánsa korunknak, amiképp egyik új-keltezésű méltatásában is olvasom; ,,Tudjuk-e ki is volt Szilágyi Domokos? Költő, korán elpusztult kortárs. Ahogy Illyés, Weöres, Juhász Ferenc, Pilinszky, Nagy László nélkül elképzelhetetlen mai költészetünk, nélküle is az.” A korai halállal az erdélyi költő életműve lezárult, de az életmű virágzó utóélete új távlatokat ígér. Nagy László balladák erejével és hitével szólt róla; verseinek nagy gyűjteményét ígéri a Magvető Könyvkiadó; a páratlan tehetségű előadóművész, Illyés Kinga lemezre mondta versei üzenetét. A halál után megjelent kötet, az Öregek könyve pedig Szilágyi Domokost talán minden előzőnél magasabb költői csúcson mutatja. Idősebb pályatársam a Világirodalom Gyöngyszemei könyvsorozat keretében antológiát készít az időről. Az Időről. Ha megkérdezné: én mit ajánlok a kötetébe, azt mondanám: az Öregek könyvét, ezt a kötetnyi terjedelmű, 700 soros hosszúverset, az első betűjétől az utolsóig — ajánlom mindenképp. Az Öregek könyve önvallomás is, pedig életkora szerint fiatal költő írta. Szinte megfejthetetlen a titok, hogy honnan ez a páratlan intuíció. Mert e kötet az öregedés, a halál felé járás, a testi elpusztulás, a lelki emelkedés mindennapi és ünnepi helyzeteinek enciklopédiája. A költő, aki írta, témájából nem csinált pedig különösebb ügyet. Lucifer-maszkban érkezett, tagadott, nyelvet öltött és szamárfület mutatott. A dráma színpadán, micsoda színészi bátorság, vidám arccal mert megjelenni. S a pátoszt, az olvasói-nézői figyelmet nem kívánta meg előzetesen — előadók, csinálja valaki utána!— hanem fokról-fok- ra képes volt a földi előadást, díszleteivel és közönségkacajaival együtt az égbolt magasságába emelni. Úgy tett, mintha ezt a verset írta volna, pedig teremtette. Korábbi nagy kötete, a válogatott versek Sajtóértekezlet című kötete is úgy mutatta, számomra legalábbis: Szilágyi Domokos egyszerre mestere a költői játéknak, páratlan mestere és kísérletezője a magyar nyelvnek, gondolkodása szerint pedig filozófus. Úgy írt verset — talán nem nagyon távoli a hasonlat — ahogyan egy fizikus egy új tételt megfogalmaz: évszázadok megállapításait, közhasználatú igazságait-idézeteit, tudósi tévedéseit és zsákutcáit is elősorolta, hogy ezek talapzatára állítsa föl az új tudás szobrát. Sok esztétát zavar művészetének roppant hordalékanyaga; holott jobban tennék, ha azt figyelnék, ahogy e hagyományos eszközmennyiségből az új költészet minőségét megteremti. Vallom: Szilágyi Domokos egyik központi műformája a rögtönzés; e hosszúvers is végig a rögtönzés látszatát keltheti; mi a titka,hogy e látszat is a hibátlanul megoldottság, nyelvi-gondolati végérvényesség lényegét rejti? ,,Mi már nem is vagyunk, /Csak akkor, ha útban valakinek” — veszik tudomásul Szilágyi Domokos könyvének emberélet vége felé járó hősei. Azok a hősök, kiknek történelmi-társadalmi meghatározottsága sem közömbös, akik egy elmúló világ talán utolsó képviselői is. Olyanok, akik a Tavaszra a szilvafák hóvirágos ágain keresztül látnak, akiknek a Nyár a búza szent fejevételének évszaka, akiknek az Ősz a musttá taposott szőlőt jelenti. Nemcsak az elmúlással dacoló költő-én a hőse e könyvnek, hanem általánosságában a természeti teljes ember. S használhatatlan könyvek, könyvespolc-könyvek időszakában milyen jó hírül adni egy olyan kötetet, amelyet költői pogány létünk szent kézikönyveként is forgathatunk. (Kriterion Könyvkiadó, Plugor Sándor rajzaival.) PINTÉR LAJOS 96
