Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - SZEMLE - Varga Domokos: A Konokság Gyümölcsei (Zám Tibor: Tanyabejáró)
A KONOKSÁG GYÜMÖLCSEI Zám Tibor: Tanyabejáró „Zám Tibor a hazai valóságirodalom egyik legkonokabb, legelszántabb művelője” —tudatja az író Tanyabejáró című új kötetének fülszövege azokkal, akik netán még rászorulnak erre a bemutatásra. De aki nem szorul rá, aki ismeri Zám munkásságát, az sem igen fogalmazhat másként. Az ő szociográfiai látleletei, magvas tanulmányai csakugyan különös konokság gyümölcsei. Hogy miről mit ír, az is mindig figyelemre méltó. De legalább annyira méltó a figyelemre ő maga, ahogy szívósan, elszántan kutatja a valóság tényeit, boncolja összefüggéseit, ahogy közkeletű hazugságokkal leszámol, s ahogy megrögzött téveszmékkel perel. Nincs könnyű dolga, hisz a valóság folyton változik, s manapság méghozzá jóval gyorsabban, mint valaha. Ő pedig ezeket a változásokat nemcsak feltárni, nemcsak értelmezni akarja, hanem beleszólni ütemükbe, irányukba. Illetve beleszó- latni azokkal, akik az állam vagy a párt képviselőiként meggyőzhetők: a tárgyalt témákban az eddigi politika kisebb-nagyobb módosítására van szükség. Nem mintha túlértékelné a maga írói szerepét. A Tanyabejáró előszavában is hangsúlyozza: ,,a szociográfus nézőpontjából mutatott látvány csak egy a sok közül”. Mégis: „szerepe lehet abban, hogy elhatározásokra késztessen, döntéseket motiváljon, hozzájáruljon a tanyapolitika tökéletesítéséhez”. Ez igaz. De mi tegyük hozzá: más szerepe is lehet. Mondhatnánk, pedagógiai. Ezek az írások mind azt sugallják: az igazság kibogozható, s nyíltan kimondható, vállalható. Aligha kell bizonygatnom, hogy aki ilyen sugallatra vállalkozik, annak az emberi magatartása nevelő erejű: másokat is a tények tiszteletére, a jelenségek okainak következetes végiggondolására, s jó ügyek önzetlen szolgálatára késztet. Hogy ilyen nevelésre- nevelődésre milyen égető szükség van, azt csak azok tudják igazán, akik nyitott szemmel járva-kelve e hazában, látják az iszonyú károkat, amelyeket vitathatatlan tények figyelmen kívül hagyása, szorosan kapcsolódó okok és okozatok észre nem vétele, s fontos ügyek félretolása okoz lépten-nyomon. A honi klíma szerencsére — a politikai és a szellemi egyaránt — már hosszabb ideje meglehetősen kedvez az országos és helyi gondokkal nyíltan szembenézőknek, s ez máris segített elhárítani a fejlődés, az előrejutás számos akadályát. Számosat, de távolról sem eleget. Zám Tibor konok küzdelme ezért példmutató, s ezért kiált méltó követők után, akik éppoly elhallgattathat- lanok és félrepöccinthetetlenek tudnak lenni, mint ő. S éppoly szigorúak is, ha kell.s éppoly megértőek is, mikor arra van szükség. Mindezt bízvást elmondhattam volna a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent Zám-kötet — a Bács-Kiskunból jövök — kapcsán is, de a Forrás-könyvek sorában kiadott Tanyabejáró most méginkább meggyőzött: ez a méltó követőkre váró író egyelőre szinte társta- lan jelensége a magyar szellemi életnek. Senki mást nem ismerek, akinek a számára ennyire egzisztenciális ügy, már-már a személyes üdvösség tétje volna nálunk a szociográfia. Mások — magamat is beleértve — foglalkoznak szociográfiával is, s remélik, hogy a világ ennek folytán és egyebeknek a folytán lassan jófelé változik. Zám viszont egyszerűen nem bír nyugton együtt élni semmivel, ami igazságtalan, ami ésszerűtlen, ami embertelen, ami becstelen. A jámbor reménykedésre ő nem sokat ad. Ő konokul provokálja a szükségesnek vélt változásokat a maga százszor megrágott, higgadt szavaival, megfontolt érveivel, hogy végül a puszta tényeket is tettre kényszerítő erővé tegye. Jómagam itt csak utalhatok Zám munkájának főbb szempontjaira, eredményeire. Első számú vezérlő elve a humánum, de nem valami desztillált, elvont formájában, hanem megértésre, türelemre, támogatásra szoruló eleven emberek, embercsoportok képviseletében. Ehhez kapcsolódik a szociális igazságosság erős igénye, a gyakorlati megvalósíthatóság maximumáig. S még valami: szocialista társadalmunk hatékonyságának a számontartása, számonkérése, legyen szó akár tanításról-nevelésről, akár anyagi termelésről, akár településformálásról, akár esendő emberi sorsokról. Aki ilyen elvek szerint ítéli meg a környező világot, az bőven talál ott pártolni- és ellenezni- valót. Zám Tibor a lehető legtárgyilagosabb hangon ír, a saját megállapításait is mindig újra megkérdőjelezve, ellenérvek próbájának kitéve, de sorai közül így is kisüt a szenvedély, amellyel az őt izgató gondokban állást foglal. Vitatja például hogy a homoki tanyavilág előbb-utóbb mindenestül felszámolódó településforma volna. Vitatja, hogy a tanyán lakók,a tartósan ottmaradók eleve civilizációs hátramaradottságra volnának kárhoztatva (másrészt rámutat bomlófélben levő hagyományos kultúrájuk közösségteremtő értékeire). Vitatja, hogy a tanyákon folytatott kisüzemű árutermelést — szövetkezeti és szakszövetkezeti tagokét — elhanyagolható tételnek tekinthetnénk. Vitatja mindenféle sorvasztó tendencia — építési tilalom, géphasználati korlátozások stb. — ésszerűségét és jogosultságát. Vitatja még azt is, hogy a tanyavillamosítás tetemes költségei ne térülnének meg a népgazdaságnak, legalábbis ott, ahol a szomszédos szocialista nagyüzemekkel kialakult kölcsönhatás, illetve a korszerű közlekedés életképessé teszi a tanyavilágot. Vitatja, hogy jogosult volna még ma is a nagyüzem-kisüzem antagonizmusában gondolkodnunk, holott ezek már túlnyomórészt egymás kiegészítői. Amiként vitatja azt is, hogy a maradék kisüzemekből kinövő élősdiséget, amely ma főképp a titkos pálinkafőzésben — s kisebb94
