Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (6. rész A szesz-szindikátus utcáiban)
láttuk, mi mindent adtak le az Aranyhomoknál és máshol must és bor néven. De a laboráns a hamisítások egyetlen változatát sem tudta kimutatni a rendelkezésére álló eszközökkel. A szakkifejezések magyarázata nélkül is érti az olvasó, hogy a laboratóriumok sokkal inkább díszítik a pincészeteket, mint szolgálják. Nem általánosítunk könnyelműen. Tény, hogy ízleléssel, vagy laborálás után olykor visszaküldték egy-egy tétel mustot vagy bort. Ám az is tény, hogy a termelő akkor elment egy másik pincészethez, ahol átvették a matériát. A „másik” ebben az összefüggésben a környék összes pincéjére vonatkozik. Egyetlen egy eladhatatlan pancsolatról nem esett szó a perben. Egyetlen termelőről sem tudunk, aki öngyilkosságot kísérelt volna meg, mert nyakán maradt a must vagy a bor. Arról viszont tudunk, hogy az egyik vádlott egérszagú borát némi kozmetikázás után átvették. A Közép-Magyarországi Pincegazdaság egyik laboránsa tanúvallomásában elmondta, hogy mustátvételkor — főszezonban — két pincészet közt pendlizett, és csak szúrópróbákra futotta az idejéből. Magyar Pálné nemleges válaszait minden megvádolt borász és pincemester megerősítette. KVALA: Amiket a mi vizsgálati paramétereink szerint megfelelőnek tartottunk, azokra nem mondhattuk, hogy hamisítványok. Mert hamisítvány az, ami az előírt paramétereknek megfelel? Hamisítvány-e az, amiről én nem tudom megállapítani? BÍRÓ: Úgy látszik ezt a termelők is tudják. KVALA: Feltételezésre én nem mondhatom ki, hogy hamisítás. BÍRÓ: Tehát az volt a lényeg, hogy a hamisításokat ne lehessen kimutatni. KVALA: A lényeg az volt, hogy kimutatható legyen, és nekem legyen mire alapozva visszautasítani a hamis tételeket. ÜGYVÉD: Ha az OBI nem tudta kimutatni, a vádlott hogyan tudná? KVALA: Én nem tudtam. A magnószalagokról bőven idézhetném azokat a helyzeteket, amikor a védelem vaktölténnyel lő, amikor nem talál, vagy éppen visszafelé sül el a puska. Dr. Bakány József azonban élesre tölt, és ezúttal célbatalál. Következzék a Magyar Pálnéval folytatott párbeszéde: ÜGYVÉD: Az OBI részéről volt-e kifogás a pincészetben talált és behozott mustok, borok vonatkozásában? MAGYARNÉ: Nem emlékszem. ÜGYVÉD: Kellett-e Önöknek rendszeresen az OBI-hoz mintákat küldeni? MAGYARNÉ: Ki is jöttek ellenőrizni az OBI-tól, és Fecske Tamás (akkor pincemester volt — Z. T.) is küldött be mintákat. Amik a kimérőbe kerültek, mind az OBI által voltak minősítve. ÜGYVÉD: Köszönöm, nincs több kérdésem. Németh Tibor a Tabdi Szőlőskertek Mg. Szakszövetkezet borásza: „Számtalan tételt megvizsgáltattunk más laboratóriumokkal, és az OBI-val is. Az OBI minden szüreti szezonban ellenőrzést tartott pincészetünknél. Átlagmintákat is vittek fel, de semmiféle reklamáció vagy kifogás nem érkezett.” Dóró Ernő (a csengődi községi tanács volt adóügyi csoportvezetője): „Én 8 esetben küldtem be az OBI-hoz bormintákat. Egy I. László nevű tagnak a borát is beküldtem, akinek 70 hl termése volt 700 négyszögölön. Tudtam nyilván, hogy ez hamisítvány. De elő lehet keresni azt a papírt, amelyben az OBI megállapítja, hogy ez a bor nem hamisítvány, nyugodtan forgalomba lehet hozni.” Kvala Gábor elmondja, hogy az ő pincészetüknél nem volt kötelező a laboratóriumi füzetek vezetése, (amelyek a visszautasított hamisítványokat is tartalmazták volna) — „ezeket csak a saját biztonságuk és megnyugtatásunk érdekében vezettük.” Az alibit ilyen szépen senki sem írta körül a fehérvári perben; a „nesze semmi, 57
