Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (6. rész A szesz-szindikátus utcáiban)
(650 000 —52 000); 598 000 q-ra becsüljük azt a mennyiséget, amellyel az ország must-, illetve bortermelése „erősödik”. Végképp mérhetetlen, hogy a fehér aranyból mennyit oldanak fel mustban, mennyit vízben, s mennyivel gyarapítja ez a valóságos mennyiséget. Bodrogi István szakértői véleményében a következőt írja: „100 kg kristálycukorból annak feloldása után 62,5 liter folyadék lesz, amelyből 428 I víz hozzáadásával 490 liter 19 cukorfokos szirup készíthető; ennek kierjedéséből 12 maligánfokos alkoholos folyadék lesz.” Bodrogi István „receptje” szerint a rendelkezésünkre álló 598 000 q cukorból (szorozva 4,90-nel) 2 millió 930 ezer 200 hl 12 maligánfokos „bor” — úgy értjük: alkoholos folyadék — nyerhető. A laikus csodálkozik, de nem vitatkozhat a szakértővel. Viszont megkérdezheti a borászatban úgyszintén jártas Országos Borminősítő Intézetet: mire alapozza azt a hiedelmét, hogy a forgalmazott boroknak csupán 2—3%-a hamisított? Ha vannak intézmények ebben az országban, amelyek fölbecsülhetik a hamisítások arányát, mértékét, akkor azok közt az OBI-t kell a legilletékesebbnek tekintenünk, hiszen évente 25 000 mintát vizsgál az újságírónak adott információ szerint. Ködoszlató Czippán György „Magyarország'’-beli riportja hemzseg a tévedésektől, de nekem nagyon jó, mert a megtévesztő értesülések és okfejtések ürügyén rendszerbe foglalhatom ködoszlatónak szánt mondandóimat. Eddigi fejtegetéseim sarkos zárómondata ez: a természetes alapanyagától mindinkább elkülönülő, jobb szó híján bornak nevezett szeszes folyadékból több is előállítható, mint amennyit a piac felvesz. Ködösítés tehát az a tájékoztatás is, hogy a hazai és exportigények kielégítésében nehézségeink vannak. A hazaiban egészen biztos, hogy nincsenek. A kivitelt illetően lehetséges, hogy a boripar nem realizálja elég gyorsan és jól a külföld igény- és ízlésváltozatait. Ez azonban nem termelési, hanem technológiai és szervezési kérdés. Arra, hogy az OBI nem érdektelen a szeszszindikátusban, közvetetten már utaltunk. Érdekeltségének mibenlétéről és tartalmáról való képünk azonban vázlatos; sem a borkonjunktúrának az intézetre gyakorolt nyomását nem mérhetjük, sem a kulisszák mögé nem lesünk be. Ezért csak azt mondjuk el, amit a fehérvári drámában láttunk: a színfalak előtt történteket. „A borminősítő intézet valamennyi borfelvásárló helyet ellátott a hamisítás kimutatására alkalmas vegyszerekkel”, — írja Czippán György, sugallván, hogy az OBI a helyzetük magaslatára emelte a pincészeteket, illetve laboratóriumaikat. Idézzük ezután a borszakértő és Magyar Pálné párbeszédét: Magyarné képzett laboráns, a csengődi Aranyhomok szakszövetkezet dolgozója, nitrát- és savtartalmat, továbbá cukor- és alkoholfokot kellett vizsgálnia, mérnie. SZAKÉRTŐ: Ha nitrátmentes vízzel történt a vizezés, ki tudta mutatni? MAGYARNÉ: Én erről nem tudtam, hogy... SZAKÉRTŐ: Ki tudta mutatni? MAGYARNÉ: Nem. SZAKÉRTŐ^ Ha a cukor invertálódott, ki tudta mutatni? MAGYARNÉ: Hát én cukrot sose tudtam kimutatni. SZAKÉRTŐ: Extrakt vizsgálatot csináltak? MAGYARNÉ: Nem csináltunk, mert még nincs olyan komoly felszerelésünk. Magyar Pálné minden behozott must- és bortételt megvizsgált. Az előbbi fejezetben 56
