Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (6. rész A szesz-szindikátus utcáiban)
hogy a cukor mustban is oldódik, de vízben oldva jobban szaporítja, „nyújtja” a tényleges mennyiséget. És minél „hosszabb” a must, annál több pénzt adnak érte az átvevő helyen. A termelő nem ellensége önmagának. Amivel azonban nem mondottuk, hogy mindenki mindenkor vizez. E tekintetben a szakértői véleményre alapozott vádirat is disztingvál. Egy-egy hamisított must vagy bortétel után általában kétféle minősítés olvasható: „cukor hozzáadásával . . . vagy „víz és cukor hozzáadásával” hamisított. A fehér arany Vagyunk bátrak kijelenteni, hogy a cukor a szeszszindikátus termelői bázisának legalább annyira éltető eleme, mint a szőlő. A szüretre való felkészülés az Alföldön nemcsak a tárolóedények, eszközök előkészítéséből áll, hanem a must „javításához”, „erősítéséhez” kellő cukor beszerzéséből is. A kereskedők jövedelme a forgalom függvénye. A boltosoknak személyes érdeke a szesz-szindikátus folyamatos ellátása. Az előrelátó kereskedők már nyár elején kezdik raktározni a becsült szükségletet: tanyákon, magánházaknál is tárolják. Ha a szüret szezonjában valamelyik szőlős körzetben mégis kifogy a cukor, „felbolydul a nép, mint a kaptár. Ha megérkezik egy szállítmány, sorba állnak érte, úgy hordják, mint a trágyát,” — mondja a fehérvári perben keresetlen nyíltsággal id. Kukucska Sándor, a borászkodásba beleőszült kas- kantyúi szeszmester. (XXIV. rendű, 1,5 év felfüggesztett börtön, 40 000 Ft vagyonelkobzás.) Ő belülről látja, nézi, éli a borvilágot; vallomása megerősít abban, hogy nem tévedünk, amikor azt mondjuk: a termelő oldaláról nézve a cukor szerepét a borkészítésben nem túlozzuk el. Megállapításunk különösképpen az alföldi borvidékre vonatkozik, de több-kevesebb megszorítással azon történelmi borvidékre is, ahol a felvásárlás nem szűkül le a bor alapanyagára. A technika mai fokán a szőlőt még nem lehet hamisítani. Miután megállapítottuk a boltosoknak a szeszszindikátusban való érdekeltségét, kíséreljük meg kideríteni a termelők érdekeltségét is. Egy-egy statisztikai évkönyv számomra izgalmasabb olvasmány, mint a legjobb bűnügyi regény, de belátom, hogy a szociográfikus írást — meg az írás olvasóját — csak akkor szabad statisztikai adatokkal terhelni, ha az elkerülhetetlen, „Most ez van,” — hórukkolok én is Gubán János juhász-borász szavaival, mielőtt mint ő is, megmondom az őszintét. Az adatok látványa egyébként is szükséges ahhoz, hogy az olvasó elfogadja vagy visz- szautasítsa az író következtetéseit. „A magyarországi borhamisítás Soltszentimréről indult el” — jelentette ki kategorikusan a borszakértő az egyik megvádolt borász pincemesterrel való éles szópárbaja közben. Az ellenfél nem vitatkozott tovább. A vita kiváncsivá tett, hogy milyen következtetésre jutok, ha egy megye cukorforgalmát összevetem az országossal, s az egy főre jutó fogyasztással. Cukorfogyasztás kg/fő ORSZÁGOS INDEX BÁCS-KISKUN INDEX ELTÉRÉS AZ ÁTLAG M. ÁTLAGA ORSZÁG. ÁTLAGTÓL I960 17,5 100% 16,5 100%- 1 kg 1965 22,8 26,1 +. 3,3 1970 24,7 32,9 8,2 1974 28,3 44,4-f- 16,1 1975 30,0 180,7 48,6 287 + 18.6 1976 22,4 35,0-f 12,6 53
