Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (6. rész A szesz-szindikátus utcáiban)
VALÓ VILÁG ZÁM TIBOR BORMELLÉKI ZSIVÁNYSÁGOK 6. rész: A SZESZ-SZINDIKÁTUS UTCÁIBAN Az olvasó — világunk információdömpingje alatt roskadozva — aligha emlékszik, mit ígért neki a fehérvári borper krónikása egy hónappal ezelőtt, az „Egy maffia története” című írása végén. (Forrás, 1978/1.) Azt ígértem az olvasónak, hogy a maffia- gócok tenyészetébe, a bormelléki zsiványságok nagy kiterjedésű terrénumába, a szesz-szindikátus labirintusaiba kalauzolom el. Élőbeszédül annyit, hogy a per során sok mindent megtudtam a tárgyról, de nem mindent; ha tehát az olvasó egyszer-másszor nem találná meggyőzőnek leírásaimat, okfejtésemet, állásfoglalásomat, vagy más helyre tenné a hangsúlyokat, de főként a kérdőjeleket, esetleg hiányérzete is támadna, annak elsődleges oka, hogy a sok minden nem minden; másodlagos pedig a labirintus szerkezete. Ebből következik, hogy egy-egy konkrét cél felé menvén újból és újból zsákutcában találjuk magunkat. A hazai szeszszindikátusról szóló „irályt” néhány nemzetközi adat közlésével kell kezdenem. Az „Alkohológia” című folyóirat 1977. évi 3. számában Nagy György „Jelentés az italfrontról” címen 30 ország alkoholfogyasztásáról küld „haditudósítást”. Táblázataiból a világ alkoholizálódása állapítható meg. Az italfélék között a borfogyasztás — most főleg ez érdekel bennünket — lassan, de egyértelműen növekszik. Katonai szakkifejezéssel az alkoholizmus a borfronton is előrenyomul. 1970—75 év átlagában 4,6%-os a növekedés; az 1974 —75. évi összevetésben 7,6%-os a fogyasztás indexe. A 30 ország között mindössze 7 található, amelyben 5 év átlagát tekintve kevesebbet ittak az emberek; a többi 23-ban 0,1 —50%-kal több bor csúszott le az állampolgárok torkán, mint a korábbi években. Nagy György hazánkban a KSH-adatokra hivatkozva — a forrás pontos megjelölése nélkül — csökkenő tendenciát jelez. Ha azonban felnyitom az 1975-ös statisztikai évkönyvet, a 293. oldalon levő táblázat szerint növekedést állapítok meg: a boltok és vendéglátóhelyek 1970, 1974, 1975. évi adatait írom ki egymás után az évek sorrendjében, s millió literben: 198,8; 237,0 és 235,7. A bázisévek (1970—75) között tehát, ha nem számolok rosszul, 18,4% a növekedés, amelyen belül az 1975-ös évben bekövetkezett minimális csökkenésből nem vonható le az a következtetés, hogy „hazai borfogyasztásunk a vizsgált időszakban visszaesést mutat.” Már itt, amikor csak a számok fedezékéből nézzük a hazai „borfrontot”, nem mehetünk el egy talány mellett, amit az alkoholizmussal foglalkozók kétféleképpen szoktak értelmezni. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a hazai borfogyasztás az adott évjárat függvénye. Magyarán: ha több szőlőt szüretelünk, többet iszunk, ha viszont kisebb a termés, kisebb a fogyasztás is. E logikusnak tűnő vélekedést azonban az cáfolja, hogy a termésmennyiség — az időjárástól függően — erősen ingadozik. Az 1977-es „Magyar Statisztikai Zsebkönyv” 202. oldalán talált adatok szerint 1974-ben — kerekítve — 4,3 millió hl az egyszer fejtett bor; egy évvel később 4,9, 1976-ban pedig 4,3 millió. A „Magyarország”-nak a fehérvári borperről írott cikkében (1977. szept. 25.) Czippán Györgynél azt olvasom, hogy „a szüreti előzetes szerint az idén (1977) 5,5 millió hl-re lehet számítani . . .” Nem bizonyos, hogy a rekordtermés rekordfogyasztást von maga után. Az viszont biztos, hogy a hazai fogyasztás sosem követte a termés50
