Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - Györé Balázs: Imádságok könyvéből (vers)
— A Sanyika máma tentalevest eszik papírgombóccal! — így aTumpek a bezárás hegyibe otthon is megkapta a porcióját, s mivel nyíltan mégse illett bosszút állni a Valteron, ezért vállalta a poroszló szerepét; legalább egy jókora pofonnal törleszthe- tett. GYŐRÉ BALÁZS IMÁDSÁGOK KÖNYVÉBŐL Múltba néz az én arcom. Múltba néz. Mély múltba néz. Mélységesen mély múltba néz. Az én arcom. Vagyok pedig a múlt magam is. Vagyok pedig a vonás őseim arcán. Őseim élő arcán. Mert élnek az én őseim, akik választottak engem. Magam pedig halott vagyok, akit nem választhatnak ősnek immár. Az vagyok. És az leszek. Aki a múlt halottja. Örökkön örökké. Mély pediglen a múltnak kútja. Mélységesen mély. Mélységesen mély pediglen a múltnak a kútja. És kútba néz az én arcom. Kútba néz. Mély kútba néz. Mélységes mély kútba néz. Az én arcom. Áz én ősarcom. És csupa kő ez a kút. És csupa kő ez az arc. És csupa kút ez a kő. És csupa arc ez a kő. És csupa kút ez az arc. És csupa arc ez a kút. A múlt kútjából fakadnak pedig az én szomorú sebeim, így lettem én most semmivé. így térnek le útjukról a vándorok. Mert nem én vagyok a tudója időknek és alkalmaknak. Cseresznyefa a tudója időknek és alkalmaknak, aki parányi magot csúsztat gyomrom mélyére. Tűző nap a tudója időknek és alkalmaknak, aki porrá égeti földi gondolataimat. És mért nem bocsátód meg az én vétkeimet? És mért nem törlőd le az én bűneimet? És mért nem gyógyítod be az én élő őseimet? Taníts meg kifeszíteni az eget, és én elnémulok, és én nem leszek! Hisz egyetlen ostorszavadra sziklába fúródnak a gyökerek. 21
