Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - Pákolitz István: Rontás (elbeszélés)
PÁKOLITZ ISTVÁN RONTÁS Mindenből, ami szépen-jól indul, előbb-utóbb káromkodás, csúfolódás, verekedés lesz; abból is az lett, mikor a fehér kislovamat, amit a Janink segéd korában Karácsonyra faragott nekem a Csémy asztalosmester úr műhelyében, beföstöttem, mert untam, hogy fehér; ajózsi meg olyasmit talált rá mondani, hogy Fehérlófia, és azt is hozzátette, az egy szép mese; én azonban pejcsikót akartam, olyat, mint a Kiss János bácsié, Csillag a neve, és tényleg van egy csillag a homlokán. Vettem is a Lorber Móric úr boltjában gombfestéket, gombja két fillért kóstált; hármat vettem, két bordópirosat, meg egy valamivel világosabb pirosat; gondoltam, jól összekeverem és kijön belőle a kívánt pej-féle szín. Hát ami azt illeti, kijönni kijött valamilyen piros szín, persze nem az, amit szerettem volna, és mérgemben ráfogtam, hogy igenis ez pej! viszont a károm- kodós Trapp Jani leköpte a pejcsikómat; — Idehallgass, feketeliku! ez nem pej, hanem piros! piros, még ha beledöglő is! Én azonban nem hagytam, bizonygattam egyre, igenis, ez pej; a Jani meg elkezdett heherészni, megcsavarta az orromot, ismerjem el, nem sikerült a mázolás; persze én nem akartam elismerni, ismerje el ő, hogy pej, de a Trapp nem ismerte el, megint leköpte a csikómat, erre én rákiabáltam: — Te hülye lutrányos, fújjad a béka seggit! —a Jancsi meg nagyon röstellte, hogy a béka-dolgot fölemlegettem, mindjárt jól mellbe is vágott; pedig az megtörtént, mégpedig a régi zsidótemetőben, ahol a Ranczahegy-Pipiske fodbalderbit játszottuk, és a Palger, se szó se beszéd, nem dobta a taccsot, otthagyta a labdát a vonalon, ami nem is vonal volt, hanem a présház fala, mert ott sok présház van egymás mellett, egy egész utcányi présház van a régi zsidótemető szélén. Szóval a Palger szépen otthagyta a labdát, mert meglátott egy kecskebékát, fölkapta, talált hozzá egy szalmaszálat is, és elkezdte fújni a béka likát; odacsődült köréje mindenki, abbamaradt a derbi, azóta is befejezésre vár; a Palger meg esze nélkül fújta a békát, kiveresedett a képe, a béka meg szépen gömbölyödött, de a Palgerból kifogyott a szusz; ekkor a Trapp kivette a Palger kezéből a békát, a szalmaszálat megfordította, és azt a végét vette a szájába, ami az előbb a béka fenekében volt. Mikor ezen a Palger, meg mindenki aki ott volt, röhögni kezdett, azt mondta a Jancsi: — Csak nem gondolod, hogy a pálott szád után fújom?! De nemcsak mellbevágott, amért előhoztam a békát, hanem elkezdett ordítozni, hogy minden kathólikus egy nagy marha, mert a vénkani pápa, az Ántikrisztus, kiadatta a bűnbocsátó cédulákat, s aki jópénzért vásált ilyen papírost, annak elengedték a bűneit, még ha esetleg gyilkolt is az illető. Én is kiabálni kezdtem, nekem ne mondjon ilyen szemenszedett bolondságot, ne rágalmazza a szentatyát, mert olyat rúgok beléje, hogy hetet kalimpál; de a Jancsi nem akarta abbahagyni, feszt ordítozta, hogy persze, a szegényebbje nem tudott bűnbocsátó cédulát venni, mert fia pénze sem volt, így aztán nem bocsátották meg neki a bűneit, sőt még a pokolra lökdösték. — Láttad, te lüké? láttad, hogy olyan jól tudod?! — adtam neki én is két olyan mellport, hogy köhögni kezdett a Jancsi; erre elcsánkúta a lábamat, máris a porban hemperegtünk; a Szelenták Maris, aWolfék cselédje, ugyancsak lutheránus az ágostai hitvallás szerint, éppen vizet vitt a kútról két nagy kannával, és mikor látta, hogy ott hömbölgünk a porban, letette mindkét kannáját, és csúfolni kezdett; — Pisti kutyalikát nyiski Azórodat gyugbele Otleszneki jóhele! — de én se hagytam szó nélkül a Maris csúfolását, bár éppen alul voltam, s az a disznó Jani ráült a gyomrom17
