Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - Pákolitz István: Rontás (elbeszélés)
ra; még szellentett is kettőt-hárrnat, mert a Trapp akkor szabadult meg a szeleitől, amikor akart: jókat röhögött is hozzá, így aztán ahogy szorongatott helyzetemben lehetett, odaköptem egy jót a Maris lábához, hiába céloztam a kannájába, nem találtam bele; és akkor eszembe jutott, milyen dühös szokott lenni a Maris, ha a nagyobb gyerekek csúfolják, nosza én is visszacsúfoltam: Szelenták, televana pelenkád! — és akkor odaszaladt a Trapp Jancsi öccse, a Feri, akinek örökké taknyos az orra és a kabátujjába, vagy a kezefejébe törli; akkor már én voltam fölül a Janival való birkózásban, a Jani meg nyögött alattam, mert nem tudott kiszabadulni, és az a taknyosorrú Feri lerántotta glottgatyámat, erre én azt kiabáltam: Rohadék lutrányosok, nézzétek meg a hülye pofátokat a csontrámás tükrömben! A Reizler Misát meg azért pofoztuk föl, mert csalni akart a gombozásnál, hogy ő is nyerhessen, és amikor a lukba kellett pöckölni a gombot, a Misa nem tudott jól pöckölni, mert bandzsa is volt, meg csipás is, így aztán nyerni se igen nyert, hát beleköpött a lukba; mindegyőnktől kapott egy jó pajeszhúzós taslit, amilyent a Günsz tanár úr szokott adni a polgáristáknak: mert hát mért kell a lukba köpni? ha nem nyer, akkor nem nyer; ráadásul mindig kölcsönkér gombot, ami a nadrágján van, mind elgombozza, a hózentrógerját, amit kantárnak is nevezünk, egy pálcikával tűzi oda a kilukasztott nadrágjához; a nyaklevesek után eliszkolt és a kapujukból visszakiabálta: Nyaajjátok ki a seggem szüretkó! Aztán ott van a Passió, abból is verekedés lett, kár, mert nem lett volna szabad, hogy verekedés legyen, hiszen a Passió nagyon szép játék, nem is játék, hanem Szentírás, méghozzá az Újszövetségé; engedélyünk is volt rá, hogy eljátszhassuk a mi udvarunkban, a Knippl főtisztelendő úr először nem nagyon akarta engedélyezni, aztán mégis megengedte; én kértem, hogy engedje, ugyanúgy fogjuk eljátszani, mint a nagyok a kóruson Virágvasárnap, és nem változtatunk rajta egy mukkot sem, mert az úgy van jól, ahogy a Szent Máté evangélista megírta; így a főtisztelendő úr megengedte, hogy eljátszhassuk; megtanulni nem volt nehéz, mert hallottuk éppen eleget, minden Virágvasárnapon, mikor a barkát szentelik; sőt, mink gyerekek is kaptunk szerepet, mi voltunk a sokaság, vagyis az összesereglett bámészkodó népség; meg is rázkódtak a hívek, mikor a Kisgömböc Jandtner tanító úr intésére harsogva zengedeztük: Keez- detik amiurunk Jézuskrisztusnakkin szenvedésee Szent Máté evangélistának írása szee- rint; — persze előfordult, hogy hiba csúszott a felnőttek Passiójába, igaz, gyerek volt aki elkövette, illetve nem is volt már gyerek, hanem bognárinas, a Meczker Pali, aki így rikoltott a poroszló szerepében; Ez is a Názáreti Jézussal valál I — nyilvánvaló, hogy a valál helyett vala kellett volna, ha pedig a valált hagyja meg, akkor az elején nem ,,ez is”, hanem „te is” kellett volna, így lett volna jó; na elég az hozzá, a főtisztelendő úr áldását adta a Passiónkra, mondván, hogy ez még mindig jobb, mintha mincezni járunk a Duna-partra, vagyis snúrozni. A szerepek kiosztásánál ügyeltem arra, hogy mindenki azt játssza, ami nem esik nehezére, de ne is válogasson senki se, és lehetőleg a következő évben se kelljen csereberélni. A felnőtteknél például mindig a Lukovics Pali bácsi a Péter apostol, a Szelp Józsi bácsi pedig a Pilátus. Hát a mi játékunkban Pilátus még csak akadt, igaz, a lutyi Hornung Jani személyében, aki szintén a Trapp által emlegetett bűnbocsátó cédulákat böfögte föl, ha éppen összekaptunk valamin, és a pápát is szidta-hordta; úgy látszik, ezeknek a lutyiknak más dolguk sincs, mint hogy a bűnbocsátó cédulákkal, meg a pápa szidalmazásával bosszantsák a katolikusokat; a Hornungék meg a Trappék rokonok is, persze, hogy egymástól tanulják az ilyesmiket, meg a jó prédikálós papjuktól, akire a Józsi azt mondta, hogy ez a Tirlinger tiszteletes úr egy hordószónak, még a temetéseken is cirkuszt csinál; így a Hartung Ferenc péksegéd gyászszertartásán odament a koporsóhoz, mikor a megholtat föltették a Szent- mihály lovára, megkocogtatta a koporsó födelét és ilyen kérdést szőtt bele a zsol18
