Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - SZEMLE - Jankovics József: Írószemmel 1976
bította a hitelességet. Olyanformán, hogy a tevékenység, akkor nyilván a föladat egészéből kirekesztette a vasúti építkezések, a műszaki, gépészeti, tervezési munkák annyira jellemző területét. Sem ez, sem más nem gyöngítette azonban ennek a világnak emberi igazságát. A föladat átélését, vállalását, mítoszát, költészetét. Innen belülről szinte a sorshoz fogható roppant nagyság és erő sugárzott mindenre. Még a nehézkes, odavetett mondatok is erről tanúskodtak. ,,A vasút, ugye, elindult 1846-ban, azóta egyfolytában megy ...” ,,A vasúti munka tárgya egy gördülő, örök mozgásban levő állomány ...” Ebből az élményből táplálkozott ,,a vasúti szellem” hősiessége és fatalizmusa, szigora és lelki-testi bajtársias- sága, humora és bölcsessége, bénító félelme és tettrekész bátorsága. Legendává csiszolódott történeteinek, kurta szólásainak, nyersen tréfás elnevezéseinek sora is. Moldova gazdagon, színesen ábrázolta a föladat eme oldalát; azt, ami az embert alakította, véste, majd meg azt, ami az emberből áramlott a munkába, a tárgyakba, az anyagba. Önálló, pótolhatatlan, nemes értéknek és erőnek becsülve mindezt. „Ahogy a zsidó legenda szerint harminchat igaz ember léte tartja fenn a világot, úgy támaszkodik a MÁV is Beren- diék korosztályára, az ötven-hatvan év közti vasutasokra .. . Újabb, hasonló nemzedék nem jön utánuk; egy régi, felelős munkaerkölcs utolsó mohikánjai ők.” Ezek szerint a rendkívüli föladat hőseinek és áldozatainak, megtestesítőinek és kifejezőinek emlékműve is lett ez a könyv. De: a vasút „egyfolytában megy.” A föladat növekszik. Mit hoz hát az új változások kora? Moldova éppen a fordulat eseményeibe ágyazta történeteit, alakjait. Jelezte a folyamat irányát is. Csak az emberi magatartás, a föladatvállalás, a belső erő és hit töretlen folytatására nem hozott példákat. Nem talált volna? Kimondatlan, ámde félreérthetetlen figyelmeztetése akkor történelmi pillanatban érkezett. Míg „a vasúti szellem” értő, sokoldalú, leleményes bemutatása maga első rangú irodalmi teljesítménynek bizonyult. Emberábrázolássá tágította, emelte a riport lehetőségeit. Beilleszkedve abba a törekvésbe, amely a munkát végző ember lelki és történelmi hitelességű képét teremtette és teremti meg. Moldova most a föladat átélésének, tudatának, vállalásának motívumait állította középpontba. Ezzel meg a szociográfiai módszerek előtt nyitott új utat. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977). SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON ÍRÓSZEMMEL I976 Örülnünk kell e kötetnek, mert csupán létrejöttével, évenkénti jelentkezésével kát nagyon fontos tényt bizonyít. Hogy huszonötezres példányszáma ellenére is jószerével beszerezhetet- len, — igaz, a féláras könyvheti konjunktúra után —,azt az igényt jelzi, mely a társadalmi gondok-örömök ügyét felvállaló, irodalmi értékű és színvonalú írások iránt hazánkban továbbra is jelentkezik. Olvasóközönségünk szereti — az írók közreműködésével — ujját a társadalom ütőerén tartani; a demokratikus munkamegosztás hozzátartozója ez is. A másik fontos tény pedig az, hogy két héttel Katona Évának az Élet és Irodalomban megjelent beszélgetése után már megkezdték a kötet nyomdai munkálatait, s alig fél év elteltével a könyvutcák sátraiban láthattuk a kötetet — azaz lehet ma Magyarországon elfogadható átfutási idővel dolgozni. Antológiáról írván, elkerülhetetlen, hogy a válogatás minőségéről, spektrumáról szót ejtsünk. Tudtommal — bár a válogató személye vagy testületé (miért?) a könyvben eltitkoltatik — most az utóbbi évek hagyományitól eltérően, nem Nemes György válogatta együvé a kötetet kitevő huszonkilenc írást. Jóllehet — erre visszatérek még — a válogatás'elérte célját, felölelve az élet és a műfaj által felvetett legizgalmasabb témák többségét, mégis azt kell konstatálni, hogy körültekintőbb szelekció még több szólamúvá, árnyaltabb hangzásúvá tehette volna e kórust. Az eredeti publikálás fórumát tekintve ugyanis elég szűkmarkú a válogatás. A huszonkilenc írásmű megoszlása így fest: Élet és Irodalom (17), Jelenkor (3), Forrás (2), Napjaink (2), Valóság (2), Alföld (1), Nők Lapja (1), Világosság (1). Ámint látható, az Élet és Irodalom dominál jelenlétével, s ez az írások változatos tematikájának’pozitív hozadéká- val jár, ám ugyanakkor szigorú terjedelmi korlátozottsága miatt formai egyhangúságot, elszürkü- lést is eredményez (lásd Gyógyszerészek, Hordárok, Nagyközségi posta stb.). Sajnálatos viszont, hogy a válogatás nem vett figyelembe olyan — e kérdéskörrel igen aktívan foglalkozó — lapokat, folyóiratokat, mint a riportozó-port- rézó Népszava, vagy a szociográfiai rovattal rendelkező, minden számában egy-egy szociográfiát közlő Mozgó Világ. Ezzel szemben bekerült néhány közepes vagy ennél gyengébb rutinmunka, ami a kötet — egyébként dicséretes — színvonalát érzékelhetően rontja (Nagyközségi posta, Nemesi előnevük: Felsővadászi, Hordárok). A fentebbi, rögtönzött statisztikából^ az újságolvasók számára bizonyára felsejlik az Irészemmel 1976 műfaji megoszlása is. Az írásoknak több mint kétharmada az interjú-riport-beszél- getés sajátosságaival, eszközeivel dolgozik, másik részük hasonló tájékozódásra^alapuló, de a szociográfia köntösébe bújtatott eszmefuttatás, elmélkedés. Rajtuk kívül van még egy „hagyományos” szociográfia, az Igyál, jó pajtásom!, két szociológiai vizsgálat eredményét összegező tanulmány (Falusi lányok Pesten, Szentképek és kegytárgyak a lakásokban), s egyetlen, árválkodó Szocionovella, a Bor Ambrusé. Ez utóbbi a kötet üde színfoltja. Itt valóban írószemmel vizsgáltatik a valóság. Nem kérdezőbiztos, nem magnetofon, nem statisztika — hanem a szépírói eszköztár segítségével pillantha82
