Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - MŰHELY - Kabdebó Lóránt: A „fiatal életek” útja a felnőttségbe
Eredményeik közül a költői megvalósítás három jellegzetes útját külön is kiemelhetjük, a hasonló kezdetekből a felnőttségben legjellegzetesebben jelentkező három alak- változatot. A személyiség helyzetei Ágh István már második kötetében, a Rézerdő-ben kialakította azt a verstípust, amely egy költői pálya kiteljesedésének mindenkori kerete lehet. A szubjektív önbemutatás, élményátélés és az ezt minősítő-megítélő külső körülmények szembesítése, drámai egymásbaillesztése adta lírája egyszerre személyes és tárgyias hangvételét. Ezzel éppen aző költészetében adódott, társai közül elsőként, egyfajta költői szintézis lehetősége: a valóságelemzés, az elkötelezett közösségi környezetvizsgálat és az egyes ember személyes, társadalmi és ontológiai helykeresése között; nemzedékén belül nevekben is jelölve — mint ezt Bata Imre meg is tette — a Ratkó nevével jelképezhető közösségi, a személyes emberi sorsot a közösség alakulásának függvényeként tételező feladatvállalás és Tandori költői útja jelezte, a személyes életmotívumokból épített létszemléleti vizsgálódás között. Ágh következő kötetei (A tündér megkötözése, 1971; Jóslatok az újszülöttnek, 1974) ennek a szintézisnek az igényét fenntartják. Variációk és további átmeneti állapotot jelölnek: beteljesítik a várakozást, és újabb igényeket szülnek. Ágh István sajátosan szintetizáló alkatú költő, aki mégis különbözik a szintézisalkotóktól. Nála a szintézisre törekvés nem az összegezés-igényből, a végiggondolt gondolat, a teljességben megélt élmény, vagy a birtokbavett forma eredményéből fakad, hanem a vizsgálódás, kikeresés nyitottságából, valamint a személyiségbeli és költői kiteljesedés akarásából, az egyéni növésterv kitartó követéséből. Éppen ezért konokan jár egy úton, amely nem valamely tudatosan meghatározott cél felé halad, hanem spontánul, ösztönösen megtalált lehetőségek, költői tartományok pontos és határozott birtokbavételén keresztül vezet. Improvizáló alkat, aki mégis minden egyes lépését költői kiteljesedése útvonalára tudja kényszeríteni, nem ismer kitérőt, kudarcot, mindent a költői teljesség mozzanatává tud átlényegíteni. Útja éppen ezért szinte kiszámíthatatlan, költői rangja, az általa kiteljesítendő végeredmény azonban éppen ezért kiszámítható — azaz várható, építeni lehet rá, bízni lehet benne. Ez adja költői teljesítménye értékét, kiemelt szerepét, a fiatal lírikusnemzedékből mindinkább művészi értékalkotóvá és példává emelkedő költők között is. Ebből következik, hogy példája nem a követésre, az általa improvizált eredmények ismétlésére késztő, hanem annak az értékteremtő következetességnek a becsülésére, amellyel korunk közösségben létezhető emberének pontos megfogalmazására, és az ennek érdekében felhasznált formai-elemzési lehetőségek alkalmazására törekszik. Generációs társai közül talán ő a legnyitottabb a különböző költői alakváltozatok asszimilálására, és ugyanakkor ő tudja leginkább egységes alkotásba fogni ezeket a megfigyelt és alkalmazott, sokszor nagyon is különböző hatásokat. A népköltészet archaikus képvilága éppúgy jelen van ihletői között, mint a virágénekek szabályos dallamossága. Weöres Sándornak a létezés lényegi összefüggéseitfelmutató kozmikus buko- likája épp annyira segítette költői érzékelésének a világot átfogni, mint amennyire a viharokban való helytállásra, a személyiség veszélyálló megfogalmazására biztatta Nagy Lászlónak a történelemről formált látomása. De tanult kortársaitól is: a kemé- nyen-pontosan szerkesztett vers embert-próbáló erejét Ratkó Józseftől, a személyiség meghatározás legfinomabb rezdüléseinek nyomon követésére is alkalmas logikaigrammatikai konstruálókedvet Tandoritól és folytathatnánk a sort. A jelzett nevekkel 65
