Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - MŰHELY - Kabdebó Lóránt: A „fiatal életek” útja a felnőttségbe

tehát, talán nem is annyira az egyedi költői hatásokat, mint inkább világirodalminak is tekinthető tendenciák hazai nevekkel való szimbolizálását éreztetve.

De azt is tudjuk jól, hogy a költői értékalkotó munka sohasem ellentétes a — sokszor ellentmondó, sőt poláris ellentétekként fennálló — hatások feldolgozásával, a sajátos értékű életmű építésével. Amennyiben egy költő az inspiráló hatásokat új minőségű, tehát esztétikai értéket jelentő alkotásban a valóság-elemzés egy-egy új szempontjának kiteljesítésében tudja felhasználni, ez esetben már nem eklektikus utánérzésről, hanem éppen a költészeti folyamat egy újabb láncszemének megalkotásáról beszélhetünk. És Ágh István sajátos szintetizáló alkata éppen abban a szuggesztivitásban jelentkezik, amellyel az improvizált költői hatásokat egyedi jellegű, sajátosan őrá jellemző műalkotásban tudja összefogni.

Ez a szuggesztivitás azután egy másik területen is a segítségére van szintetizáló készsége érvényrejuttatásában. De míg a formai-szemléleti hatások művészi integrálása esetében ez a szuggesztivitás egyértelműen értékteremtő funkciót kap, ebben a második esetben részben a belső költői ellentmondások elfedésének válik eszközévé.

Ágh István valóság-elemzésének célja és módszere — tudatosultan második kötetétől kezdődően — a legszubjektívebb, sőt személyesen esetleges mozzanatok képpé- formálása az általános érvényű személyiségmeghatározás szolgálatában. Korábban generációs, utóbb általánosított, de társadalmilag konkrétan korszakunkra is formált személyiségképletet szerkeszt, törvényt fogalmaz, evidenciát keres. Ezek a képek nem impresszionista hangulat-indításúak, nem is szürrealista asszociációk, — pontosan kidolgozott objektív tárgyi (műalkotások stb.) vagy személyes alapozásúak (életrajzi és egyedi érzékelésű jelleggel). Tehát a mikrokozmosz, az egyedi én számára tárgyi hitelességű, valóság-értékű képeket, utalásokat a költő konkrét valóság-elemekként emeli be versébe. Ugyanakkor a költő személyes ismeretségi körétől távollévő olvasórétegek nem értik ezeket az utalásokat, és éppen ezért nem valóság-elemekként, hanem hangulati jelzőkként, szürrealista asszociációkként, geometriai-logikai-grammatikai játékként appercipiálhatják csak. Tehát az olvasó más funkcióban veszi át a költőtől a versben szereplő képeket, utalásokat; a szubjektíve valóság-értékű versmozzanatokat a költő kevéssé tudja hasonló értékű interszubjektív versmozzanatokként elfogadtatni, és ezáltal a versekben tételezett törvényjelleg is módosul: hol hangulati, hol logikai, hol érzelmi szuggesztiója marad csak a személyiség teljességét kifejezni törekvő költeménynek. Végülis a kép érezhetően objektív formáltsága és csak szubjektív értelmezhetősége között létrejött feszültség egyrészt leszűkíti a versekben elérni szándékozott teljességet, másrészt olyan másodlagos értékalkotó funkciót nyer, amelyben a vers szuggesztivitása mégis a jelentős műalkotás benyomását kelti.

Tulajdonképpen az Ágh István költészetében felismert és általa is vállalt szintézisigény megjelenési formája ez a vágyott kiteljesedést esetenként éppen megnehezítő versformálási módozat. Éppen azért kell időben felfigyelnünk és figyelmeztetnünk minden esetleges kitérőre, mert éppen líránk egyik legrangosabb alakváltozatának kikísérletezésére vállalkozott Ágh István. És ha ez a ma még csak esetlegesen észlelhető költői gyakorlatból tendenciáváerősödne, az éppen Ágh költői jelentőségét, sajátos szintetizáló képessége kibontakoztatását akadályozná. Szubjektív visszahatása pedig az lehet, hogy a költőt szembefordítja igényes vállalkozásával. Ha elveszíti hitét a vers teljesség-igényében, ha a verset csak különböző személyes ihlet hatására formált képek geometrikus rendjévé alakítja: szuggesztivitásával így is jelentős teljesítményt hozhat létre,de költészetét éppen a töredék-jelleghez,a színvonalas epizódléthez közelítené.

Pedig éppen ennek ellenére teljesítheti be költészete hivatását, alkothatja meg az eddigi útjából következő és az utóbbi köteteiben is jelenlevő szintézist, amellyel mind

66