Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Katona Imre: A nevetés szociológiája (Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése)
Új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos vicceket csak a 60-as évek második felétől mesélnek, mégis ezek törtek az élre. Nem feltétlenül konkrét vonatkozásúak, azonban, több közöttük a „tanmese”. (Pl. két Vak ül a moziban, pereg a film. A: — látsz valamit? B: — semmit! A: — cseréljünk helyet!) A viccek tanúsága szerint a köztudatban nagyobb gond a folyamatos ellátás, mint maga az életszínvonal, bár ez utóbbi a szegénység—gazdagság adataival együtt (64 + + 13 = 77) éppen az életszínvonaléval egyenlő (75—77). Hasonló egybeesést tapasztalunk a gazdasági élet—tervgazdaság esetében is (28—28). Mindezek a szabályosságok a termelési tényezők egymáshoz viszonyított arányaira éppúgy vallanak, mint magára a sarkító közgondolkodásra. Valamivel többet mond a „történeti” szempont újólagos bevezetése: Az ellátás kérdései az 1950-es években voltak „előkelő” helyen, már mint a viccek tematikáján belül; újra előbbre kerültek a 60-as évek derekán, míg a 70-es években — a kiegyensúlyozottság időszakában — alig esett szó róluk. Most ismét jobban foglalkoztatja a viccek előadóit, hallgatóit. Ehhez hasonló a helyzet szinte minden más gazdasági témát (életszínvonal, gazdálkodás stb.) illetően is. A viccek tehát e témakörökben nem utánuk ballagnak az eseményeknek, hanem lépést tartanak velük, sőt sok tekintetben meg is előzik őket. A kulturális élet vicceire — már csak a kis számok miatt is — e törvényszerűségek nem érvényesek. E viccek fele pedagógusokról szól (47), a többi pedig más értelmiségi foglalkozásúak (író—költő: 22, tudós: 14, zenész: 11, színész: 8, Rádió és Tv együtt: 16, stb.), ill. intézmények és rendezvények, ill művek között oszlik meg. E feltűnően kis számadatokból legalább három fontos dologra következtethetünk: 1. közéleti vicceink tükrében úgy látszik, hogy legkevesebb bírálnivaló kulturális életünkben van, vagy 2. a viccel élők szemszögéből a kulturális élet kérdései közömbösek, esetleg 3. a viccek nem értelmiségi körökből indulnak ki, mégha a terjesztésben jelentős is az ő szerepük, ill. fordítva: a tipikus értelmiségi viccek nem válnak társadalmunk egészének szellemi közkincsévé. A helyes és végleges válasz kialakítása előtt azonban még meg kell néznünk a viccekben szereplő „hősök” társadalmi-foglalkozási hovatartozását is. A VICCEKBEN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK TÁRSADALMI-FOGLALKOZÁSI HOVATARTOZÁSA A viccek „hősei”-nek nem mindig van foglalkozásuk (pl. a diákok, nők, öregek, különböző családtagok stb.), máskor csak általánosságban vannak megnevezve („dolgozók”), de azért nevükből és szerepükből (pl. a politikusoké, értelmiségieké stb.) legtöbbször pontosabban is ki lehet következtetni. Az esetek többségében a szereplők foglalkozásukkal vagy státusukkal megjelölve szerepelnek. Nem kis meglepetést okozhat a motívumokon (tehát minden előfordulást számba- vevő) alapuló gyakorisági sorrend: a viccek szereplőinek foglalkozása: politikus: 516 értelmiségi: 216 fegyveresek: 134 fizikai dolgozó: 106 közlekedés—szolgáltatás: 54 deviáns elem 19 55
