Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Szekér Endre: Beszélgetés Weöres Sándorral
bé igényes és nagyszabású dolgokon, mint az Öregek-kórus vagy a Norvég leányok. Kodállyal való együttdolgozásom többnyire kis és néhány taktusos dallamok megszöve- gesftése volt, részben saját szerzeményei, részben cseremisz és Duna-medencei dalok, amikhez százával kellett szövegeket készíteni. Sz. E.: „Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének, Kuckóba bújnak a vének.” (Valse triste) Weöres Sándor költészetének szoros a kapcsolata a zenével. A „gyermekversek” ritmusa végtelenül erős. Olykor „szimfóniákat” írsz. A költészetedben való zeneiségről szeretnénk hallani! W. S.: Elsősorban a zene kompozíciós formái, amiket szívesen használok. A szonátaforma, a rondó forma, mármint a zenei rondó. Ennek semmi köze, vagy nagyon kevés köze van a rondó nevű versformához. Szóval a zenei értelemben vett rondó a kiszélesedett dalforma, a szonáta forma, olyan, amit állandóan használok, ugyanígy ezeknek a tágabb alakját, a szimfónia formát is. Már amennyire ezek a zenei strukturális formák a költészetben egyáltalán alkalmazhatók. Sz. E.: „a vájt égből zugatagban piros sárga szilánk pattan a táj tarka teknőjébe dől a sugár szakadatlan” (Egry József) A hallgatás tornya című kötetedben saját rajzaid vannak. Verset írtál Gulá- csyról, Egryről. Mi a kapcsolatod a festészettel? W. S.: A festészettel inkább csak mint néző vagyok kapcsolatban. Nem tudok festeni, szakszerűen rajzolni sem, csak gyerekrajz-nívón tudok rajzokat készíteni, de sokat voltam együtt festőkkel, és beszéltem velük saját művészetükről ugyanúgy, mint másról. Illés Árpáddal töltöttem együtt sok időt, és nagyon sok mindent megvitattunk. Borsos Miklóssal szintén. És Martyn Ferenccel. S említhetnék még sok mindenkit. Sz. E.: A képzőművészeti kollázs-technika hogyan hatott Rád — gondolva a Káldi János verseiből összeállított versedre: „a tudat alatti úton folytonos éj-nap-sikongásbán” (Collage) W. S.: A költészetben kollázst csinálni inkább idézetsorozat, idézetgyűjtemény. A festészetben az másképp alakul. Meg lehetne tulajdonképpen próbálni a költészetben is olyan rafinált kollázst készíteni, amilyeneket Kurt Schwitterstől láthat az ember, aki máig a kollázsnak legnagyobb mestere volt. Sz. E.: Teljes értékű vers vagy ujjgyakorlat a költészetedben meglevő sok formai játék, például a teljes sorok rímes összecsengése? „Aj, e nő kebelű Lidi óta a Jenőke belül idióta ” (Végig rím) W. S.: Minden ujjgyakorlat és semmi sem ujjgyakorlat. Egy ilyen rímjáték, ahol a szótagok pontos egyezése szinte kényszeríti, hogy milyen szó lehet ottan, és milyen szó nem fér bele, ez azt hiszem ugyanúgy vers, mint egy 500 soros vagy 1000 soros építmény, noha ez csak két sor. Sz. E.: „Mi közöm nékem a’ törekvő barmokkal, Ne éllyek másképp mint bé-húzott karmokkal, Ha ki-mereszteném eggy két pillanatra, A’ nyáj szétt-szakadna, czefrére, czafatra!” (Psyché, egy hajdani költőnő versei, Epigrammok) 8
