Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (III. rész: Lánc, lánc, eszterlánc…)

éves volt az emberiség, míg a szemlélődésre hajlamos Newtonnak feltűnt, hogy az alma lefelé esik, noha eladdig is így történt: kézenfekvő dolog volt az, amit Newton óta tömegvonzásnak nevezünk. Megidézhetnénk Semmelweiset. Az orvostudomány is túl volt már a csecsemőkorán, amikor tudósunk a gyermekágyi láz egyszerű okát felfedezte.

Maradjunk azonban a tárgynál, mert Szőke Nagy esete is tartogat néhány csattanót. Az 1973-as évvégi leltár során többletet állapítanak meg. Sűrítményből 59 hl-t, cukorból 300 q-t, citromból 45 kg-t. Az első és a harmadik tételt — használjuk az adminisztráció szakzsargonját — „bevételezték”, a cukor azonban függőben maradt: ilyen mennyiséget a leltározó bizottság nem mert bevételezni. Szőke Nagy József azonban már tudta, hogy ez a nagy tétel cukor csak gyártási többlet lehet, csak azt nem tudta még, miként képződött?... És itt jön az egyik csattanó: először nem az okot kereste, hanem a módot, ahogy a cukrot eltüntetheti. Erre fölöttébb egyszerű módszert ötlött ki, amelyet „elúsztatás”-nak nevezett. Ha azt mondjuk, hogy túladagolás, az olvasó is tudja, miről van szó: Szőke Nagy a technológiai utasításban előírt mennyiségen felül további 75 kg cukrot tétetett az autoklávokba, de ezt bizonylatokon nem számolta el. A megrendelők természetesen nem reklamáltak, mert magasabb cukor- tartalmú sűrítményt kaptak a pénzükért. Szőke Nagy a túladagolással 220 q cukrot „úsztatott” el, de a többletképződés oka megmaradt; ezért aztán az 1974. augusztusi leltározás 106 q cukrot és 82 hl sűrítményt talált. Ezt a nem éppen jelentéktelen többletet — ki lát az adminisztráció titkaiba? — szabályszerűen bevételezték.

Szőke Nagy cselekedete jogi értelemben „hűtlen kezelés”, ha azonban elrugaszkodunk a BTK-tól — amelyet vétlenül sem tekintünk a vétőket sújtó abszolutumok gyűjteményének —, tehát ha ráérzünk a helyzet humorára is, csúfolkodó igazságérzetünkkel azt mondjuk: az üzemvezető muszájból módosította a szertartáskönyvet, azaz a technológiát. És a HUNGAROVIN-tól elúsztatgatott többlet is (211 200 Ft értékben) állami vállalatokhoz került, s nem mindegy-e nekünk, hogy a saját pénzünket melyik zsebünkben tartjuk?

Nem. Tudniillik Szőke Nagy azzal egyidőben, hogy úsztatott, már sikkasztott is, csak nem cukrot, hanem sűrítményt és citromsavat. Ez dátumozható tény, de a döntéshez vezető út rekonstruálásában a vádirat mellett másik mankóként fantáziánkra is szükség van. „Szőke Nagy tudta, hogy a 300 q cukor gyártási többlet”; e mondat megismétlése a harmadik csattanó észrevétetésére szolgál. Feltevésem szerint az

1973-as évvégi leltár, az ellenőrzés erősítette meg az üzemvezetőt abban a tudatban, hogy mennyire ellenőrizhetetlen az általa vezetett üzem. A „cukorraktár” bekerítet- len tér; inkább gépszínre, mint raktárra hasonlít, s legfeljebb eső ellen védi az ott halmozódó 40—50 vagon cukrot; a névleges raktáros jóhiszemű, tutyimutyi ember, aki az üzemvezető füzetéből körmölgeti át kartonjaira az adatokat: nem kunszt átverni. (Meg is történt.) A könyvelés hónapokkal van lemaradva a termelés mögött; az üzemegységvezető „ellenőrzései” lényegtelen dolgokra terjednek ki (égve maradt villany, cukorszóródás és más semmiségek). Az igazgatói jogkörrel felruházott fő- agronómuselfoglalt ember; azon túl, hogy az üzemet vezeti, protokolláris kötelezettségekkel is túl van terhelve: külföldi vendégeket kalauzol, vadászgat velük; nincs ideje a dolgok mélyére nézni, különben pedig gyenge oldala az üzemszervezés: fogalma sincs, hogy a sikkasztás mekkora lehetőségét kínálja fel az a gyakorlat, amelynek lényege, hogy ugyanaz a személy veszi át az alapanyagokat, aki irányítja a gyártást, és értékesíti a készárut. „Óriási hiba” volt az is, hogy a portán ki- és bejáró kocsik rakományának ellenőrzését nem szervezték meg.

Fentebb Szőke Nagy szavait tettük idézőjelbe. Őt kiegészítendő egy tanúvallomást is idézünk. T. Mihály egy nagykereskedelmi vállalat áruforgalmi előadójaként általá85