Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (III. rész: Lánc, lánc, eszterlánc…)

ban havonként járt Etyeken. „Láttam az udvaron tárolt cukrot egy eresz alatt. Be sem volt kerítve. Kocsik jártak ki-be. Ott eltért minden a mi szigorú elszámolási rendszerünktől. Engem például 100 rendőrrel sem tudtak volna kényszeríteni, hogy ott, Etyeken anyagi felelősséget vállaljak.” Kezdetben Szőke Nagy is aggályoskodott, hogy a káosz miatt hiánya lesz, elődje azonban „aki a papírmunkában trehány volt” (Szőkét idéztem) megnyugtatta. Nem hiány van itt, hanem többlet. Ez a kövér, tokás, x-lábú, ritkuló hajú, körtefejű, de nem ellenszenves fiatalember, akit baráti körben „Daksi”-nak becéztek, képes volt egyhajtásra meginni 2 deci konyakot, de az ivás még nem kezdte ki az egészségét. A per idején támadhatatlan logikával adta elő a bűntörténetet. A bíró gyakori felszólítására („Szőke Nagy, nyilatkozzék!”) bármilyen apró részletkérdésről is kellett nyilatkoznia, szakszerű és következetes volt; s a védők sem tudták zavarba hozni ravaszul feltett kérdéseikkel. Akaratlanul, kéretlenül nemcsak vádlott volt, hanem szakértő is. Bámulatos memóriájáról később ejtünk szót.

Az I. rendű vádlottól az ügyész sem tagadhatta meg az elismerő szavakat. A „vádolom” előtt rámutatott; Szőke Nagy következetes őszintesége megkönnyítette a bíróság dolgát. Kétségtelenül így volt, de ezt csupán enyhítő körülményként vette figyelembe a büntető tanács, mert a BTK-ból hiányzik az a paragrafus, amely megengedné a bírónak, hogy a mosolyt fagyasztó ítéletet, a 12 évi szigorított börtönt még szakértői díjjal is megtoldja. Sajnálatos.

Az 1973-as leltár után Szőke Nagy feletteseinek az lett volna a dolga, hogy új leltárt rendeljenek el, ami a többletképződés okának megállapítására is kiterjed. A bíró megkérdezte F. Jánosnét, a célgazdaság főkönyvelői hatáskörrel felruházott üzemgazdászát:

— Nyomon lehetett-e követni a 300 q cukortöbbletet? Nyomon követték-e? Válasz:

— A káló-elszámoltató bizottsághoz lett elküldve kivizsgálás végett. (Ti. a leltári jelentés.) Az nem tért rá vissza. Tőlem senki sem kérte, hogy térjek rá vissza. (Csak zárójelben: a kulcspozíciót betöltő F. Jánosnénak nem volt munkaköri leírása.)

A többlet okán csak Szőke Nagy gondolkodott, és bizonyára nagyot dobbant a szíve, amikor leesett neki a húszfilléres; amikor rájött, hogy a rosszul elhelyezett nívócső és a többletképződés között ok-okozati viszony van, s a 30 hl-en fölüli 59 liter

— minthogy arról egyedül ő tud — fölösleg, ami saját zsebre is értékesíthető, késztermékként is, alapanyagként is.

így következik a kulcs forgatásának módja. Ti. „A sűrítménytöbblet átváltható volt cukorra és citromsavra olymódon, hogy meghatározott mennyiségű többletre hamis gyártmánybizonylat készült, s ezzel csökkent az SM. II. többlet, de megnövekedett a ténylegesen fel nem használt cukor és citromsavkészlet...” — így fogalmazza a vádirat a lehetőség variációit, amelyeket Szőke Nagy felismert, majd kihasznált. A felismerés dátuma ismeretlen. Nem tudjuk milyen kételyek, aggályok fordultak meg a 24 éves üzemvezető fejében, amíg úgy döntött, hogy nem mulasztja el megragadni az Isten lábát. íme: alkalom szüli a tolvajt. A kriminálpszichológiának eme ősöreg közhelyével az ügyész az erkölcsiséget, a jellemerőt szegezi szembe; a tisztaságot, a tisztességet, és még azt, hogy pusztán a morális töltés és tartás ereje visszatarthatta volna e jobb sorsra érdemes embert a bűnözéstől ... Elvégre is lehetetlen mindenki mögé ellenőrt s minden ellenőr mögé második, harmadik ellenőrt állítani ... A tolvajt szülő alkalom és az ügyészi okfejtés ebben a történetben is (de általában is) nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Szőke Nagy azért sikkasztott, mert tehette, viszont hiányoztak belőle az erkölcsiségnek azok a jegyei, amelyek visszatarthatták volna attól, hogy tegye. E mondatot azért olvassa újra az olvasó, mert vörös fonala ennek a bűnpernek. Egyetlen ember volt, aki nem használta ki az adódó ziccert, de róla később, mert hátul van a sorban.

86