Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (III. rész: Lánc, lánc, eszterlánc…)
visszaigazolásaként idézem a cikk néhány passzusát. „Tegnap akár különvonat is hozhatta volna Csengődről, Akasztóról, Kaskantyúról, a Kiskőrös környéki bortermelő vidék községeiből a perre érkezőket: a szabadlábon védekező vádlottakat, hozzátartozóikat, a tanúk s főképp az érdeklődők népes seregét.. . A hallgatóság nagy része kiszorult a tárgyalóteremből: a vádlottak padjai az előreláthatólag hónapokig tartó tárgyalássorozat idején elfoglalják a bíróság első emeleti nagy tárgyaló termének több mint a felét.. A „Bírósági krónika” szerzőjének (Mekis János) tollából 1976. október 17-én még egy terjedelmes cikk jelent meg a Hírlapban. Új Tükör-beli riportja után azonban „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik” magyarán s prózaian: hírzárlatot rendeltek el, állítólag a magyar bor jó híre megőrzésének érdekében. Furcsa, faramuci dolog az, hogy boraink jó hírét „hallgassunk róla” jelszóval védjük, s még ilyen monstre perbe torkolló borbotrány alkalmával sem tudjuk meg napilapjainkból, hogy miként s miből csinálják a termelők a karcsú üvegek s testes demizsonok kedves kottyanású nedűjét, amely a könnyű mámortól a tökrészegségig, a jókedvtől a depresszióig ezernyi érzelmet és állapotot csinál a fogyasztónak: jó drágán. Itt csak mellékesen jegyzem meg, hogy csattanós végű körmondatban a „drága” jelző a fogyasztói árnak és érzelmi vonzalomnak egyenértékű kifejezője. Az is furcsa, hogy az olasz vagy francia hamisításokról azonnal tudomást szerzünk — noha olasz és francia borokat általában nem iszunk. Hírközlő eszközeink fordított működtetéséről a „valami bűzlik Dániában” kezdetű bugyuta kánon jut az eszembe, amelyben — éretlen, ártatlan kisdiákok — Dánia helyett Hunniát énekeltünk énektanárunk bosszantására, pedig a „tudatmanipuláció” jelentését akkor még nem ismertük. Ma már ismerjük; az ítéletről megjelent néhány újságcikkecskét, nyúlfarknyi rádiókommentárt úgy is vehetjük, mint sugallatot: bűnöztek, bűnhődtek. Pont. Punktum. A szociográfus azonban 72 magnetofonkazettán a per minden lényeges mozzanatát rögzítette. Ennek birtokában, ha megkésve is, elmondhatja a pont elé kínálkozó mondatot; amikor ezt teszi, nem csupán a két táborra szakadt olvasók (absztinensek, iszákosok) kíváncsiságának kielégítésére törekszik, nemcsak azt mondja el, milyen a borvilág, amitől a borvirág van (valóságos ás átvitt értelemben), nemcsak a bor- csinálás titkainak kiteregetésére törekszem, hanem az egymáshoz kapcsolódó borbűnök értelmezésére, magyarázatára és a társadalom erkölcsi normáival való szembesítésére is. Hogy el ne tévedjek a 72 kazetta 18—20 kilométernyi szó-dzsungelének úttalanságában, a logika szigora szerint kell abban csapásokat vágnom. A Bormelléki zsiványságok rejtettebb összefüggéseihez a historikumon keresztül vezet az út. Minthogy a vád majdnem teljesen bizonyíttatott, — a 61 vádlott közül a bíróság mindössze hármat mentett fel „bűncselekmény hiányában” —, a bűntörténet elbeszélése a „mi?” és a „hogyan?” a vádiraton alapul. Kicsiny hazánknak egy nem éppen kicsiny üzeme a HUNGAROVIN. Ennek felépülése, hálózata, működése külön is érdekes volna számunkra, de itt csak egy mozzanat a fontos: nevezetesen, hogy 1972. tavaszán a Fejér megyei Etyek községben levő HUNGAROVIN célgazdaság kebelén belül új üzemrész nyílott a szakmai körökben SM. II. néven ismert borászati segédanyag gyártására. A vádirat szabatos fogalmazása szerint az SM. II. „savközegben, hőkezelésben részesített cukoroldat” (a kiemelés most és a továbbiakban is tőlem. Z. T.), amelyet nemes egyszerűséggel „sűrít- mény”-nek mondanak, minden bizonnyal azért, mert főleg a sűrített (= párologtatott) must pótlására használatos; arra, hogy az alacsony cukortartalmú must cukorfokát „erősítse”, ezáltal a borok alkoholtartalmát növelje. Itt csak a későbbi 83
