Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (kisregény, II. rész)

várt, zavarta a nő ellenállás nélküli odaadása. „Mit akar ez? Bolondít engem . .

Mielőtt lefeküdtek volna, Kapuvári Márta a heverő mellé tette az üveg bort, biztatta a férfit, hogy igyon belőle.

— Te zugivó vagy? — kérdezte tőle Kalenda.

— Nem . .. Csak most. . . Elvesztettem a fejem.

— Tényleg hideg vagy — mondta Kalenda, majd kibontotta az asszony haját. — Hideg az arcod. Hideg vagy és fehér.

Az ágyban először a kezük akadt össze; Kalenda nyugodt volt, a nő pedig úgy feküdt mellette, mintha most lett volna életében először férfival. A kezükkel mégsem tudtak mit kezdeni, Mind a ketten egymás nyakát keresték. Kapuvári Márta nevetett, közben a férfi ledobált minden ágyneműt a földre.

— Hány nőd volt eddig? — kérdezte tőle a nő.

— Semmi... Csak simlis kurvák — mondta.

— Simlis kurvák ... Én mi vagyok — kérdezte az asszony és ellenállhatatlanul kezdett el nevetni.

— Hagyd abba — mondta Kalenda.

Amikor a testük összeért, Kapuvári Márta még mindig nevetett.

VII.

Az épülő irodaház előtt az öreg csicskás várta Kalendát. Kora reggel volt még csak. A telep bejáratánál megállás nélkül fordultak be a biciklik. Asszonyok, férfiak szálltak le róluk, gyorsan a kerítés mellé, az ideiglenesen felhúzott portaépület falához vagy a felvonulási épülethez támasztották az egyforma kerékpárokat. A kormányról lekapták táskáikat és indultak az irodaházhoz, a már fedett gépcsarnokhoz, a gépcsarnok mellett hosszan elnyúló raktárokhoz.

Az öreg csicskás látta, hogy Bertalan István és Latorcza Imre közeledik a telep kapujánál. Bertalan István kezében elnyűtt aktatáskáját lóbálja, a fiú zsebredugott kézzel lépeget az idősebb férfi mellett. Könyökét oldalra kinyomja, a fejét behúzza a válla közé, a földet bámulva közeledik.

— Nem látták a főnökömet? — kérdezte bátortalanul az öreg csicskás Bertalan Istvántól.

— Mi meg magát akartuk kérdezni ... — mondta Bertalan István és az utca felé fordult.

— Nem jön az — állapította meg a fiú és a cipője orrával a földet rugdosta.

A fiú tudta, hogy merre lehet Kalenda. Csak nem akarta mondani. „Neki sikerült... Hazament vele, ott is maradt nála.”

A fiú látta, amikor Kalenda kiment a nő után az étteremből és látta azt is az üvegfalon át, hogy együtt mentek azon az úton, amelyiken ő is haza akarta kísérni. Kapuvári Mártát.

Bementek a félig kész épületbe.

— Ma egész nap ajtókat fogunk beállítani, ezért is lenne jó, ha itt lenne Kalenda Józsi — bosszankodott Bertalan István.

Alihogy kimondta ezt, megjelent az ajtóban Kalenda.

Öltönyben volt, a nyakkendője a zsebében lógott, fehér ingét kigombolta a nyakánál. A munkásruháját a karján tartotta.

— Rögtön jövök, csak felkapom magamra ezt a rongyot... — mondta és már indult is a földszint egyik szobájába, hogy átöltözzön.

76