Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Cs. Varga István: „Amit adtam örökség s nem divat” (Ady csehszlovákiai hatásáról)
pillanatában, ennyire sorsküldötten.” — írja a költői nagyságrend különbözőségének tudatában. Az elrendeltetés hitével ajánlja Praedestinatio című versét a losonci Madách Körnek, az embert nevelő, emberséget növelő közösségnek: „Vagyok, leszek: hit, harc, vagy erény, vad vétek, / isteni jelentés, emberi botlások / akárcsak a többi bolond messiások.” Léthelyzetének hátrányait előnyre akarja változtatni. Küldetéstudattal vallja: „Százados adósság fizetődik bennem”, „az indult ős-nedv bennem ért virágba”. Romantikus messianizmussal, homályos frazeológiával fogalmazott életprogramot nemzedéke számára a nagyhatású Kisebbségi Géniuszban. Expresszív lírai önvallomásban hirdeti a maga és kisebbségi népének elhivatottságát, szavait szózatként intézi az ifjúsághoz. Életcélt magába sűrítő zárósorai jelmondatként visszhangoztak a szlo- venszkói magyar fiatalokban: „Teljes férfi, értékes magyar, emberi ember akarok lenni”, A homályos frazeológia mélyén Adynak népe iránt érzett, legoktalanabb, de legigazabb szerelemnek nevezett magyarságszeretete rejtőzik. A „vérem népe, magyar népem” sorsának fájdalmát valló, a „magyarság fényét, köny- nyét, tört hitét teljes emberként magában hordozó Ady magyarságtudata, amelyet versben és prózában többször megfogalmazott: „A magyarság érték — méghozzá megóvni való nagy érték! — az Emberiség csillagokig ívelő útján." Ady magyarság- tudata emberségének lett lényegi tartalma, ezért lehetett életalakító cél, eszmény Győry számára is. A Sarló programadója cselekvő humanizmusra, a kisebbségi magyar progresszió védelmére hívta fel a fiatalokat a fasizmus, antiszemitizmus ellenében. A szétszóródás előtt című Ady-vers víziójával perelt. A „velehivőknek” egy „Láthatatlan gárdáról beszélt, a népi megújulás lehetőségeit fürkészte. Új víziót lát Szlovenszkón, a csak vátesz-szemmel látható, de előőrseiben már néven nevezhető „Láthatatlan gárda” tagjait, élükön Balogh Edgárral, a marxista közíróval. A szülőtájnak és népének elkötelezett költő írhatta csak: „minden sírásom a tiétek: /egysorsú, kicsi, árva népek”. Győry minden népet féltett attól, amitől féltette a magyart. Kis népeket összefűző ezüstszalagnak látta a Dunát is. Kötelező érvényű, kijelentésszerű igazsággal írja: „a sors értelme: nép lenni a népek / s ember lenni az emberek között.” Balogh Edgár, aki nagyon fiatalon jutott el Ady Duna-völgyi programjának igazához, máig érvényesen állapította meg: „Győry Dezső azt jelentette a Sarlónak, amit Ady a Galilei Körnek: a forrongás poézisét”. ADY ÉS SZLOVÁKIA Ady költői fellépése jelképesen Dévénynél kezdődik. A magyar líra páratlan hatású intonációja, egy új életérzés, új magyarságtudat költői nyitánya a Góg és Magóg. Magyarok és nem-magyarok összefogását sürgette, a „magyar, oláh, szláv bánat” egy- gyökerűségét az osztálykizsákmányoltságban látta. Magyar Jakobinus dalára a Dévényhez legközelebb álló Hviezdoslav válaszolt először a nem-magyarok közül. Ady és Hviezdoslav kézfogása a magyar és szlovák sorsközösség, szellemi hídverés jelképe lett. Hviezdoslav „hajnalló korszak hőseként” köszöntötte Adyt, aki a századkezdeti szlovák lírának is színezője, ihletője lett. Hatását Hviezdoslav lírája is mutatja: Ady háborús versei hatottak a Véres szonettekre. Nemcsak a magyar, de a közös sorsbölcsőben eszmélkedő szlovák költők közül is többen Ady-jegyében kezdték pályájukat. Emil Boleslav Lukac doktori disszertációt írt Ady költészetéről, verseinek és a magyar költészetnek is avatott tolmácsolója. Életművének közös, magyar—szlovák része, fél évszázad magyar irodalmi élményeinek összegzése az a fordításgyűjtemény, amelyet Ady nyomán Spoved' Dunaja (A 34
