Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Cs. Varga István: „Amit adtam örökség s nem divat” (Ady csehszlovákiai hatásáról)
Duna vallomása) címen adott ki 1976-ban, az Ady-centenárium küszöbén. Meghajtott zászlóval elsőként tisztelgett a nagy példaadó előtt a nem magyarok közül. Hviezdoslav, Emil Boleslav Lukaö példája nyomán szinte egy egész szlovák költőnemzedék a költő-művész Ady felé fordult: Vladimir Roy, Borin-Naöiu, 2arnov, Ján Rob Ponican, Novomesky. Kitűnő fordítója Adynak Stefan Kröméry és Ján Smrek. Ady neve nemcsak a kezdővers jogán kapcsolódik Szlovákiához, a század nagy koronatanúja járt a Felvidéken is. Nyaralt és gyógykezeltette magát a Tátrában, az újfüredi Szontágh-szanatóriumban. Tátrai nyomait kutatva beszédes, emberien jelképes történetre bukkanunk, amelyet Fábry beszél el. A fürdőtulajdonos Szent- Iványi József vendégeként Csorbatón is megfordult. Egyik este a fürdő előkelő vendégserege „rettenetesen” szép látványban gyönyörködhetett: messze lent a liptói síkon egy falu égett. A tulajdonos elkiáltotta magát: „Menjünk tüzet oltani!”. A szmokin- gos úrinép közül csak ketten jelentkeztek: Ady Endre és egy angol újságíró. Másnap a tűzkárosultak megsegítésére rendezett „művészesten” Ady elszavalta ez alkalomra írt Piros, nagy ködtályogok közül kezdetű versét, azaz A föltámadás szomorúságát. Valóságos és jelképes a csorbatói epizód: Ady nagybetegen is kész a szlovák nincstelenek segítségére kelni. Adyt tartották pajzsul a kettős — német és szlovák — fasizmus ellenében a pozsonyi diákok is 1944 januárjában. Nem a demokrácia hívei, hanem a fasiszták félték Adyt, háború- és németellenes szellemi örökségét. Erről tanúskodik a Hlinka-gárda fő- parancsnokának, a Tiso-kormány belügyminiszterének, Sano Machnak az írása is: „Ami minket szlovákokat illet, tudatában kell lennünk, hogy mindenekelőtt a világ- irodalomban kell tájékozódnunk, ahol jelentős hiányaink vannak, és nem a másodrendű irodalomban, a beteg, destruktív jelenségek körében, amelyek semmi pozitívumot nem tudnak nekünk nyújtani. Itt Ady Endrére gondolunk például ... Ez a szlovákok számára teljesen idegen szellem, a mi egészséges nemzeti lelkűnktől távol álló, sőt ellenszenves költő, néhány sznob érdeme folytán bekerült fordításirodalmunkba.” Adyt a szlovákiai magyar és szlovák írók legjobbjai vallották eszmei ideálnak. Forradalmi változások kezdetén „új időknek új dalaival” Dévénynél tört be. A szüzet jelentő Dévény szóban — amint Balogh Edgár írja — a szlávok nyelvük emlékét, történelmük ízét ízlelik, a magyarok az Ady-versek dallamát, a közös munkástalálkozók emlékét, emlékhelyet, ahonnét a Morvamezőn közeledő burzsoá cseh csapatokat ágyúzták 1918-ban a magyar köztársasági ütegek. Szimbolikus emlékhely, népek, kultúrák találkozásának színhelye: a Duna bal partján az Alpok nyúlványai, a jobb parton a Kárpátok vonulata kezdődik; itt tört be jakobinus eszméket hozva az Ifjú szívekben élő Ady Endre váteszként jövendölve sorsát, és figyelmeztetve az utódokat: „Amit hagytam örökség s nem divat”. Az Ady-örökséghez való viszony népek, nemzedékek lelki vizsgája volt és marad. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE PINTÉR LAJOS RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR
